Ételek, amiket a korral megszeret az ember
Gyerekként voltak olyan ételtípusok és összeállítások, amikre büntetésként tekintettem, felnőtt fejjel, azonban teljesen másként gondolkozom. Amilyen válogatós voltam gyerekként, olyan vállalkozó kedvű felnőtt lett belőlem. Hiszen, ha saját háztartást vezet az ember, nem lehet olyan válogatós.
1. Főzelékek
Egyedül a krumplifőzeléket voltam hajlandó megenni. Semmi mást. A burgonya pedig nem a magas vitamintartalmáról és tápértékéről híres. De hát mit tehetett édesanyám, örült, hogy egyáltalán elfogyasztunk valamilyen főzeléket. Később aztán felkerülhetett a menüre a sárgaborsófőzelék, a lencsefőzelék, a borsófőzelék (édesen, ma már sósan!), de a zöldbabot és a babot nem ettem meg később sem. A finomfőzelékkel pedig egyenesen ki lehetett kergetni a világból. Aztán amikor elkezdtem magamra főzni, rájöttem, hogy nem is olyan rosszak ezek az ételek. Gyorsan készen vannak, laktatóak és rostos zöldségeket tartalmaznak. Ma már jöhet a bab, a zöldbab, sőt akár a tökfőzelék is.
2. Spenót
A spenótra szinte ősellenségként tekintettem. Valahogy nem sikerült letuszkolni a torkomon semmilyen formában. Aztán először sajtos spenótos töltelékként, majd tészta feltétként próbáltam ki. Végül pedig a rettegett spenótfőzeléket is megkóstoltam. Bár még szükségem van mellé főtt tojásra, burgonyára és akár egy kis csirkemellre is, a saját készítésű spenótomat megeszem. Sőt, nyáron a nagy melegben szívesen fogyasztom hidegen is.
3. Cékla
A föld ízű gyökeret soha nem szerettem, még savanyúságként is inkább a csemege uborkát részesítettem előnyben. Ma azonban gyógynövényként tekintek rá, és szívesen fogyasztom frissen préselt levét is, hiszen a cékla nagyon egészséges.
4. Olívabogyó
Sós és kesernyés. Fúj! Ez volt a véleményem még 20 évesen is az olívabogyóról. Aztán teltek múltak az évek, utazgattam, kóstolgattam, még jobban megismerkedtem a mediterrán konyhával és láss csodát, mára az egyik kedvencem lett. Képes vagyok egymagam megenni egy egész üveggel, egy nap alatt. A sajttálak és a görög saláta elengedhetetlen kelléke, de csirkecombbal együtt megsütve is isteni.
5. Káposzta, kelkáposzta, kelbimbó
A káposztát nem igazán kedveltem gyerekként. Büdös zöldségnek tartottam, aminek nincs túl jó íze. Szerencsére, ha káposztás tészta volt, akkor krumplis tészta is készült mellé – amit viszont imádtam - , így nem maradtam éhen. A káposztás ételek úgy általában nem tartoztak a kedvenceim közé, és a legtöbb gyerek így van vele. Felnőttként viszont nagyon megkedveltem. A töltött káposzta, a rakott káposzta, sőt a disznótoros káposzta és a káposztás tészta is jöhet. Nagy kedvenc lett a kelbimbó és a frankfurti leves, a párolt káposztát pedig magában is imádom.
6. Karfiol és brokkoli
Nem értettem, hogy mit kedvelnek ezeken a büdös zöldségeken... Sem a rántott karfiolt, sem a karfiollevest nem szerettem. A brokkoli pedig akkoriban nem igazán volt ismert zöldség. Legalábbis nálunk nem. Amikor el kezdett érdekelni az egészséges életmód, akkor fedeztem fel magamnak először a brokkolit. Majd amikor megbarátkoztam a zöld növénnyel, gondoltam kipróbálom a fehér változatot is. Azóta rendszeres vendégek a konyhámban.
7. Cukkini, padlizsán, tökök
Furcsa állaga volt számomra ezeknek a zöldségeknek, és amit a gyerekek egy kicsit is furcsának ítélnek meg, annak már nem sok esélye van bevágódni náluk. Azért mindig kellett ennem egy-egy falatot a cukkiniből, mert olyan sok volt belőle. Végül megszoktam az állagát és az ízét. Sőt, eljutottam odáig, hogy szívesen fogyasszam nyaranta, amikor édesanyám kertje roskadásig van cukkinivel. És ha már az egyikkel megbarátkozott az ember, szívesebben próbálja ki a testvéreit. :)
Egy gyerekek körében végzett kutatás szerint egyébként a leginkább gyűlölt étel az apróságok körében a padlizsán. Ezt követi a kelbimbó, a zeller és a káposzta. :)
8. Gomba
A gombát még ma is csak szószokban szeretem, vagy hússal együtt aprópecsenyékben, de azokban nagyon. Valahogy felfrissíti az ételt és nem lesz olyan nehéz, mintha csak hússal készülne. Magában azonban kevésbé rajongok érte. A rántott vagy töltött gomba sem gyakori vendég a tányéromon, gyerekként pedig egyenesen utáltam.
9. A máj, a szív és a belsőségek
A sertés máj és a szárnyas májak között különbséget tennék, ugyanis a csirke-, kacsa- és libamájat nagyon szerettem frissen sütve és imádom mind a mai napig. A sertésmájat viszont meg nem fognám. A zúzával és a szívvel fordított a helyzet nálam: gyerekként szerettem és ma már csak belefőzöm a levesbe, aztán valaki majd megeszi. Vagy nem. A zúza vagy szívpörkölt viszont kizárt. Egyébként a felnőttek körében is megoszlik a vélemény a belsőségekről, van, aki imádja, van aki utálja. Gyerekeknél szoktatás kérdése.
Mit csináljunk egy válogatós gyerekkel?
Következtetésként a saját tapasztalataim alapján azt vontam le, hogy nem kell aggódni azon, ha a gyermek válogatós. Nem szabad erőltetni a számára elviselhetetlen ételeket. Ha viszont tudjuk, hogy valamivel először találkozik, azt kóstoltassuk meg vele. Csak alkalmanként egy-egy falatot, hátha eljut a furcsától a "deszeretem"-ig.
kábé
