Ezek a tippek segítenek, hogy jól sikerüljön az esküvőd
Az elmúlt években számtalan esküvő elmaradt vagy elhalasztották, vagy messze nem olyan körülmények között tarthatták meg a párok, mint amilyenre igazán vágytak volna. A pandémia miatt rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a házasodni vágyók. Idén úgy tűnik lassan minden(?) visszatér a normális kerékvágásba. Sok dolog változott, nem árt azért óvatosnak lenni, de ha esküvőről van szó, az emberek fantáziája határokat feszeget. Mi is utánanéztünk, mivel tudjuk kicsit megkönnyíteni a fiatalok dolgát.
Miután rengeteg, különböző feladatból áll össze az esküvőszervezés folyamata, első lépésként nem árt, ha tervezünk. Nincs is annál rosszabb, mint amikor azt érezzük, egyre jobban feszít az idő, és már alig fér bele valami abból, amit megálmodtunk, hisz’ idő hiányában a szervezés szinte ellehetetlenül. Néhány alapvető dolog van, amire már a legelején érdemes figyelmet fordítani, így menet közben sokkal kevésbé érhet bennünket meglepetés. Mik ezek a szempontok?
A legelső és mindennek az alapja az, hogy egész pontosan tudjuk, mit is szeretnénk. Ez amilyen egyszerűnek tűnik, annál bonyolultabb, vagy mondhatjuk úgy is, hogy nehezebb. Mi a helyzet akkor, ha a menyasszony habos-babos és csillogós-hercegnős esküvőt szeretne, a vőlegény pedig fogcsikorgatva nézegeti a rózsaszín felhőcskés dekorációt, amitől a hideg is kirázza. Abban is lehet némi eltérés a pár között, hogy kiket és mennyi vendéget szeretnének meghívni. Ezeken jól el lehet vitázni akár heteket is, míg helyben toporognak mindennel.
– Figyelj, te élvezted legalább egyszer a saját esküvődet? – tettem fel a kérdést a páromnak a barátnőm esküvőjén. A kérdés jogos volt, mert neki, velem ellentétben, már két esküvője is volt, mielőtt összeházasodott volna velem. Ezen kicsit megütközött, és láttam rajta, hogy nagyon elgondolkodtatta ez a hirtelen jött és neki szegezett kérdés. Lassan válaszolt:– Háááát, tulajdonképpen nem. Igazából egyiket sem élveztem. Az első a hagyományos, családos, hercehurcás esküvő volt, ahol mindenki számított és jól érezte magát, csak mi nem. Nagyon elfáradtunk a végére. A második meg tulajdonképpen nem volt semmilyen. Bementünk a tanúkkal az anyakönyvvezetőhöz, és aláírtuk a papírt. Ennyi.
Néztem rá, és már jött is a következő kérdésem:– Értem. Mondd, nem lenne itt az ideje annak, hogy egyszer élvezd is a saját esküvődet? Kerek szemekkel nézett rám:– Most mire gondolsz?
Nevetve válaszoltam:– Tudom, hogy erről még eddig nem nagyon beszélgettünk, de ha egyszer tényleg úgy gondolod, hogy elvennél, akkor olyat szeretnék, amit mindketten élvezünk. Tudod mit? Mit szólsz ahhoz, ha motoros esküvőnk lenne? Én teljesen rád bízom a dolgot, azt csinálsz, amit csak szeretnél. Egyvalamihez ragaszkodom csak, a menyasszonyi ruhához. Abból nem engedek. Igazi szép, hozzám illő menyasszonyi ruhát szeretnék.
A párom boldogan felnevetett. Akkor már néhány éve együtt motoroztunk. Semmi sem tette boldogabbá, mint az, hogy a saját motoros esküvőjét szervezhette. Én férfit még életemben nem láttam ilyen lelkesen esküvőt szervezni. Nekem tulajdonképpen csak a saját ruhám kiválasztás maradt a nagyobb feladatokból.
A vendégek kiválasztásánál is egyetlen szempont vezérelt bennünket, hogy mindketten szívesen lássuk azt, akinek a neve felkerült a listára. Így az égvilágon semmilyen vita sem volt ebből közöttünk. A helyszín kiválasztása és az, hogy mindketten szabadtéri esküvőt szerettünk volna is nagyban megkönnyítette a helyzetet. Miután azt is tisztáztuk, hogy az egészet milyen költségen szeretnénk lebonyolítani és ezt hogyan oldjuk meg, a főbb pontokban semmilyen kérdés sem maradt bennünk. Nagyon részletesen és alaposan megterveztünk mindent. A legfontosabb mégis a motiváció volt mindkettőnk számára. Nagyon odafigyeltem arra, hogy ezen az eseményen semmi ne történjen kényszerből, úgy, hogy valamelyikünk számára ez kellemetlen megalkuvást jelentsen. Megtaláltuk mindketten azt, amiért szerettük volna ezen a napon, életünk legszebb napján, igazán jól érezni magunkat. Ebből pedig nem engedtünk. Egy jottányit sem. Így, tulajdonképpen egyformán lelkesen, izgalommal és precízen készülődtünk.
Ezt kívánom minden ifjú párnak, aki esküvőt tervez. Ne egy olyan tortúra legyen ez a nap, ahol mindenki elvárásai fontosak, minden azért történik, mert ez a hagyomány és szokás, vagy mert a család ezt várja el. Ez a nap a kettőtöké, senki másé. Csakis kettőtöké. Legyen EZ a nap életetek valóban legboldogabb napja. Ezért érdemes nagyon jól átgondolni, a párunk szemszögéből is, hogy valóban mit és hogyan szeretnénk. Higgyétek el, minden ezen múlik! A többi meg már csak a hab az esküvői tortán.
