Gyaloglás, te „multifunkcionális”!
Megyünk egyet sétálni? – hangzik fel a gyakran feltett kérdés baráti társaságokban, párkapcsolatokban. A séta egyfajta jótékony ürügyként is számon tartható, mely a friss levegő, a kiszellőztetendő fej, a beszélgetéssel és mozgással egybekötött együttlétet is jelentheti.
Az egészséges életmód listányi előnyét ma már nem sokan vonják kétségbe. A neves Mayo Clinic orvos csapata is foglalkozott a kérdéssel, melyben javasolta a heti minimum 150 percet igénybe vevő mérsékelt aerob tevékenység végzését. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben szándékunkban áll bővíteni az ezzel a mozgásformával járó egészségügyi előnyöket, úgy mindezt tetszés és igény szerint kiegészíthetjük valamilyen dinamikusabb sporttevékenység végzésével. Ám abban az esetben, ha ez utóbbit inkább, avagy egyelőre nem építenénk be a programunkba, ugyanakkor a nem megerőltető aktivitást (például séta formájában) rendszeressé tudjuk tenni, akkor is profitálhatunk ebből. Tapasztalhatjuk az általános egészségünkre és nem utolsó sorban a közérzetünkre gyakorolt jótékony hatásait.
Alaptanácsként és évek óta változatlan ösztönzésként olykor-olykor fel szokott csendülni a napi legalább fél óra fizikai aktivitás végzésének javallata. Hiszen a minimális mozgás is jobb, mint a semmi. És hogy még egy klisével éljünk, mely a mozgás vonatkozásában is állja a sarat, illetve aktualizálható: a sok kicsi sokra megy. Ha már rég nem végeztünk semmiféle sporttevékenységet, ám egy nap leküzdhetetlen késztetést érzünk arra, hogy átmozgassuk az izmainkat, akkor tegyük meg, ne halogassuk tovább.
Minden mozgással töltött, mozgásra fordított perc kedvcsináló funkciót tölt be. Néhány nap kitartást követően pedig azt fogjuk kérdezni magunktól: hogyan tudtam eddig enélkül a tevékenység nélkül létezni. Ha már hosszú idő telt el mozgásszegény életéléssel, akkor csak az első lépések megtétele fog nehéznek bizonyulni. Nem kell rögtön nagy fába vágni a fejszénket, és órákig róni az utakat, inkább a fokozatosság elvét szem előtt tartva belevágni ebbe a nagyszerű projektbe. A kezdeti „legalább harminc perc” lassan egy órára növekszik, amelyről később úgy fogunk beszámolni, hogy: milyen gyorsan elröppent ez a sétára szánt idő.
A gyaloglás általános egészségi állapotunkra gyakorolt hatásai között megemlíthetjük: a szív- és érrendszert erősítő, a felesleges testzsírt csökkentő, a csont- és izomerősítő, valamint az állóképességet növelő hatást egyaránt. Ugyanakkor előnyei közül nem hagyhatjuk ki, hogy szinte teljesen ingyen végezhetjük, nem szükséges beszereznünk semmiféle extra felszerelést a kivitelezéséhez, saját személyünkre, igényeinkre szabhatjuk, tempónkhoz igazíthatjuk, minimális kockázattal jár. Mindemellett pedig: minden korosztályhoz tartozó ember végezheti, és a tevékenység akár városnézéssel, helyismerettel, kikapcsolódási szándékkal is egybeköthető.
A gyaloglás azonban még ennél is több lehet. Hogyan? – kérdezhetnénk. Nos, azáltal, ha művészetként szemléljük. Ez utóbbi pedig nem egy friss perspektíva, hiszen a séta tulajdonképpen a hétköznapokban meglátott, ”elcsípett” rendkívülit is magában hordozza. A sétáló ember észreveszi, hogy nincs az életnek egyetlen olyan mozzanata sem, amikor azt mondhatjuk „nem történik semmi lényeges”, mert mindig zajlik valami. A szellemi mesterek, a történelem kiemelkedő gondolkodói is ezt a mozgásformát tudták leginkább harmonizálni életszemléletükkel. Híres sétálók (voltak) például: Friedrich Nietzsche, Virginia Woolf, Arthur Rimbaud, Mahatma Gandhi, Samuel Taylor, William Wordsworth, Walt Whitman. A görög filozófus és tudós, Arisztotelész, is a séta híve volt, ám ugyanez elmondható Szókratészról, vagy éppen Rousseau-ról is, aki a sétában mint művészetben egyfajta belső útjárást is meglátott.
