Gyermekkort idéző kedvenc desszertünk: a madártej
Gyerekkorunkban a nagymamák unokadédelgető finomságait varázsmeseszerű hangulat lengte körül. Az összes ínyencséghez – amit csak a mama tudott elkészíteni mindenféle titkos összetevőkből – társult egy izgalmas történet is. Mi pedig még tobzódtunk a mesék valósággal összefonódó mámorában.
Minden kétséget kizáróan elhittük például azt, hogy Tercsi galuskája ténylegesen pislogott. Mint utóbb kiderült azért, mert miközben a szabadban hűtötte: egy béka ugrott a tálba, és farkasszemet, akarom mondani békaszemet nézett a megrökönyödött szakáccsal. A madárlátta kenyér, amit nagypapa hozott a tarisznyájában vagy felöltője zsebében mindig finomabb volt bármilyen otthoni éteknél. A kicsik csillogó szemekkel, egymással versenyre kelve majszolták a kaland-látta falatokat. Természetesen a madártejnek is volt saját sztorija. Sőt, több is. Az egyik leggyakrabban idézett változat az volt, hogy tündérmadarak lepték el a padlást, és éjféltájt az idős asszonyok zománcos sajtáraikkal a kezükben lopakodtak lefejni a különleges nedűt. Ebből készítették az aranyszájú gyerekek számára a legízesebb desszertet.
A The Taste of Home érdekességként jegyzi meg, hogy az amerikaiak körében francia házias recepteket népszerűsítő Julia Child (akit a Julie and Julia című film tett újra híressé) egyik kedvenc csemegéje éppen a madártej volt. Nem csoda…
Madártejet nosztalgia nélkül készíteni nem lehet. Ezek a történetek szinte elözönlenek. Ez az eredetileg Franciaországból származó, világszerte népszerűvé vált desszert bár több néven ismert – Île flottante, lapte de pasãre, zupa nic, Floating Island stb. – képes mindenhol ugyanazt a habkönnyű élményt nyújtani. Mindenki élvezheti a selymes, ínykényeztető ízét, akár klasszikusan, akár módosított változatban készíti el azt.
Ha kedvet kaptál az elkészítéséhez, többek között a Nosalty-n is találsz néhány ihletadó receptet.
