Ha tavasz, akkor nárcisz... Virág és mondabeli szereplő egyetlen névben
Nárcisz. Ezt a spárgavirágúak családjához tartozó hagymás növényfélét, mely tavasszal ékesíti a kerteket és üdíti a hosszú téli időszak alatt eltikkadt lelket, erős kötelék fűzi a mitológiához.
Narkisszosz a görög mitológia egyik legtöbbet tárgyalt szereplője, aki – miközben egy víztükörben szemlélte magát – beleszeretett önnön ellenállhatatlan szépségébe. De mit tudunk az előzményekről? Röviden annyiról van szó, hogy a folyamisten és egy nimfa fiaként napvilágot látott fiú életéről a hírneves vak jós, Teiresziasz már gyermekkorában egy rejtélyes jövőképet festett. Ugyanis megjövendölte, hogy a fiú csak abban az esetben érheti meg az időskort, ha közben nem ismeri meg önmagát. Ez a furcsa előrevetítésbe burkolt figyelmeztetésféle mindaddig nem került előtérbe, amíg a gyermek ragyogó szépségű ifjúvá nem érett, akinek a szerelméért még a nimfák is epekedtek.
Az ifjú azonban mindegyiket sorra elutasította, ám az egyik nimfa nem tudott beletörődni a kikosarazásba, és bepanaszolta a bosszúállás istennőjének. Kérése hamarosan elégtételt nyert. A fiú megszomjazva egy folyó partjára érve kívánt inni, ám amikor belepillantott a folyótükörbe, és abban felfedezte saját szépségét, azon nyomban szerelmes lett önmagába. Ekkor nyert aktualitást a vak jós jövőmondása is. Ez a szerelem nem tudott beteljesedni, hiszen bárhogyan próbálkozott is, képtelen volt magához ölelni saját tükörképét, a megvalósíthatatlan vágy, a viszonzatlan szerelem miatti tortúra hatására másnap reggel a nimfák csak néhány szál különleges virágot találtak a sóvárgott ifjú helyén. Egyes változatok szerint Narkisszosz még halála után sem tudott megválni az átoktól, így folyton a Sztüx víztükrében nézegette magát.
És ezt tudtad a nárciszról?
Valahányszor erre a pompás tavaszi virágra pillantunk, szinte azonnal eszünkbe villan a fentebb ecsetelt szomorú véget ért mitológiai történet. Ám a virág körüli titokzatosságok és érdekességek köre nem ér véget a szívfájdító mítosszal. Az kevésbé ismeretes, ám mégis figyelemre méltó feljegyzésként tartható számon, hogy a rómaiak úgy gondolták, hogy a nárciszból készült főzet begyógyítja a sebeket, ám valójában inkább bőrirritáló, semmint gyógyító hatásával ismerkedtek meg.
A nárcisz növény egész részében, ám különösen a hagymájában, található lycorine nevű anyag mérgező hatással van az állatokra – köztük leginkább a kutyákra, macskákra, lovakra. Fogyasztása okozhat hányingert és hasi fájdalmat. Bár a nárcisz széles körben ismert mérgező hatásairól, a modern orvostudomány a virág kivonatát az Alzheimer-kór kezelésében is alkalmazza.
Szokások és szimbólumok
Egy elképzelés szerint, ha a nárciszt csokorban viszik valakinek, az a boldogságot jelképezi, ám abban az esetben, ha csak egyetlen szál virágot nyújtanak át, azt a szerencsétlenség előhírnökeként értelmezik.
A nárciszhoz nem minden tradícióban kapcsolódik a „halálos” önszeretet és a hiúság, ugyanis világszerte találkozhatunk olyan hagyományokkal, melyekben a tiszta öröm, a vidámság és az önbecsülés jelzésére használják ezt a növényt. Abból kifolyólag, hogy a tavasz első virágai között üdvözölhetjük, szimbólumként valaminek a kezdetét is belevetíthetjük. Nem meglepő, hogy a barátság és valami újnak a kezdetét ezzel a virággal szimbolizálják. A kínai kultúrában például a hivatalos újévet, valamint a szerencsét jelképezi, Franciaországban a remény, Japánban pedig az öröm kifejezője. A világ legnagyobb nárcisztermő vidéke Cornwallban található, ahol évente több mint harminc millió tonna nárcisz(hagymát) szállítanak a világ több országába.
