Ismerd meg a Balaton történetét!
Útban barátaink nyaralójába a Balaton felé, az autóban a kilenc éves kislányunk lelkesen mesél: - Anya, tudod hogy keletkezett a Balaton? Volt két óriás család. Összevesztek valamin, és verekedni kezdtek. Majd jött egy vitéz, aki megküzdött a lányért az óriásokkal. Az óriás kikaparta a földet, és ebből lett egy nagy rés, telehajigálta sziklákkal, majd amikor meghaltak akkor mindenki sírt, és a könnyeikből feltöltődött a rés vízzel. Így keletkezett a Balaton. Az iskolában tanultuk.
Az apukájával egymásra néztünk nevetve. Hátra fordultam hozzá: - Na, látod erre mondják azt, hogy legenda. Szép mese. Nem kezdtem el magyarázni neki a valódi sztorit. Amint odaértünk a nyaralóba megnéztem, hogy végül is milyen mondákat találok az Interneten a Balatonról. Kiderült, hogy a gyerek két történetet mosott össze nagyon lelkesen. Több ilyen monda is kering a Balaton eredetéről, egyik szebb és meghatóbb, mint a másik. Azt hiszem, esti mese gyanánt keresek ezekről szép leírásokat és elmagyarázom neki mi a különbség a kitalált monda, mese és a történelmi, földrajzi valóság között. Ebben az életkorban ezt már érteni fogja.
A valóságban a Balaton létrejötte a pannon (miocén) korra vezethető vissza. Hazánk nagy részén akkoriban a Pontusi-tenger, utána ennek a maradványa, a Pannon-tó terült el. A tavat a beömlő vizek hordaléka töltötte fel. Ebből az agyagos-homokos üledékből keletkezett a tó vízzáró rétege, amelyet a pliocén végén zajló vulkáni tevékenység által kiömlő lávaréteg borított be fokozatosan megszilárduló bazaltréteggel. Ebből keletkezett a tavat körbeölelő hegység nagy része: Badacsony, Tihany, Fonyód és Balatonboglár. A vulkáni utóműködések következtében keletkezett gejzírtevékenységek különböző termálvizek feltörésével tarkították a környéket. Ennek köszönhető a Hévízi-tó, a tapolcai Tavasbarlang, de például a balatonfüredi és a kékkúti savanyúvíz is. Ezek az értékes, különböző ásványi anyagokat tartalmazó forrásvizek ma nagyon erős turisztikai vonzerőt jelentenek a külföldiek számára. A pleiszocénben kezdődő és a kéregrétegben keletkező hosszanti és merőleges törések eredményezték a Balaton maihoz hasonló területét és alakját. Ebben az időszakban sokkal hűvösebb és csapadékosabb klíma volt az, ami miatt ez a terület ennyire megtelt csapadékvízzel, és így már végleg megmaradt a ma is létező tó. Ennek ideje körülbelül 22 000 évvel ezelőttre tehető. Az átmeneti kőkor idején a tó majdnem kiszáradt, de ezt az időszakot egy újabb, sokkal csapadékosabb klíma követte, így újra sikerült feltöltődnie megfelelő mennyiségű vízzel.
Az őskortól jelentős szerepe lehetett a tónak a történelem során, de még nem gyakran említik. A római írók kezdtek el emlékezni róla, leginkább akkoriban, amikor Galerius császár, valószínűleg az erősen mocsaras területeit lecsapoltatta, hogy ezeket a földeket megműveljék. A rómaiak krónikások Peiso és Pelso néven emlegetik, amely kifejezés fertőt is jelent. Ezt a feltételezett történelmi eseményt azonban sem a mostani ásatások, sem pedig a későbbi kutatási eredmények nem igazolták. A Balaton északi partján végigfutó 1-2 kilométernyi római kori közlekedési útvonal azonban még a mai napig is fontos szerepet tölt be az érintett települések közlekedésében. Számos további lelet és ásatás is bizonyította a római jelenlétet, és egy római felirat szerint már hajózás is folyt rajta az ókorban. 1732-ben Bél Mátyás úgy ír a tóról, hogy a Zala folyó kiszélesedett torkolataként emlegeti. 1753-ban készült térképen már hajózási útvonalak is fellelhetők rajta. Annyi bizonyos, hogy a történelem során elég sokszor változott a tó alakja és vízszintje.
Az 1827-es törvényban már elrendelték az árvízi szabályozást, és az ehhez fűződő Sió és Kapos folyók csatornázását. A változó vízállásnak köszönhetően nagy kiterjedésű mocsarak voltak akkoriban a déli parton. 1850-es években kezdték kiépíteni a vasútvonalat. A 19. században még nem volt túl élénk az élet errefelé. Egyes nyaralóhelyek, fürdők már működtek, például Balatonfüred és Siófok, de ezeken kívül nem igazán lehetett megtalálni a kor igényeinek megfelelő viszonyokat, csak a legszerényebbeket elégítették ki. Teljesen parlagon hevert ez a páratlan kincsű tó és a fejlődés szempontjából ugyancsak jelentős gőzhajózás is csak 1847-től jelent meg. Kereskedelmi forgalom pedig még nagyon sokáig nem fejlődött ezen a területen. Kizárólag halászattal foglalkoztak és fürdőzni, pihenni jártak ide. Mivel a szőlőművelés sem fejlődött, az ipar és kereskedelem teljes hiánya elszegényedéshez vezetett.
A Balaton környéke igazán a 20. században indult fejlődésnek, amiben már viszont az iparosodás is fontos szerepet játszott. Ekkor kezdtek megjelenni az első komolyabb magánvillák a part mentén és a korszerűbb nyaralók is. Megkezdődött a tó gáláns, mai napig jelentős fürdőéletének fejlődése. Ma már a Balaton a strandolni vágyók paradicsoma. Közkedvelt turisztikai és kirándulóhely. Számos kulturális programot és sportolási lehetőséget kínál. Gasztronómiai élménnyel és bortermelő vidékként is különlegessé teszi a környéket. Fontos és jelentős természeti értékek a Balatoni Nemzeti Park felügyelete alatt állnak és megtekinthetők az érdeklődők számára. A kirándulóhelyek pedig vonzzák a turistákat; úgy, mint a Tihanyi-félsziget, a Káli-medence, Badacsony, Keszthely és a Kastélypark, Kis-Balaton, a Bivalyrezervátum és a Tapolcai Tavasbarlang. Jó nyaralást és kellemes kikapcsolódást kívánunk mindenkinek!
