Kedveled a türelmet igénylő hobbikat? Ez neked való lesz
Bár a közhiedelem szerint a bonsai (bonszáj) egy miniatűr növényfajt jelöl, valójában a japán „bon-sai” kifejezés szó szerinti fordításban: „edénybe ültetett növényt” jelent. Ez a zen buddhizmus hatására kifejlesztett művészeti forma a kertészeti gyakorlatból származtatható, és immár több ezer éves múlttal rendelkezik. Derítsük ki, hogy mivel hívta fel magára oly sokak figyelmét?
Dr. Csaba János – a Bonsai című könyv szerzője – szerint a bonsaiművészet szellemi hátterét a keleti világszemléletben kereshetjük. A keleti életfelfogástól a legkevésbé sem idegen az ember és természet közötti tudatos harmóniakeresés, nem meglepő hát, hogy maga a bonsai a föld és ég közötti összhangot szimbolizálja. Ennek ellenére sokan feltehetik a kérdést, hogy mi értelme annak, hogy a természetes módon, gyakran hatalmasra növekvő növényféléket (főként fákat) belehelyezzünk egy tálba, és megakadályozzuk annak fejlődését? Nem erről van szó, hiszen a lényeg, hogy a fa formája felismerhető legyen, ám a természetes körülmények között gyarapodó változathoz képest jóval kisebb méretű. E tekintetben fontos az arányok és formák közötti harmónia.
A növekedést emberi kéz általi beavatkozás korlátozza, irányítja, formálja, olyan technikák alkalmazásával, mint a bonsainak nevelt fák életterének szűkítése, a rügyek visszacsípése, kevés föld használata, a gyors vízelvezetés, az ágak tervszerű metszése és elkötözése, drótozása. Általában a kisebb levelű növények kompozíciója egyszerűbben megtervezhető, ugyanakkor szinte minden fás szárú, ágakat növesztő növénytípus (fák, bokrok) alkalmas lehet a konténeres termesztésre. A bonsaitermelők egyes példányokat akár több évtizeden át is nevelnek, miközben gondozzák, tervszerűen átültetik, metszik. Sokan kikapcsolódást, örömet, lelnek e növényekkel való foglalkozásban.
Bonsai stílusok
A bonsai technikákat és stílusokat a korok ízlése formálta, alakította, mígnem a korábbi mesterséges módszereket lassan felváltotta a „nőni hagyni és metszeni” stílusirányzat.
A MAME – ami kis babot jelent – legfeljebb 15 cm magasságig növesztett miniatűr bonsaifélék, melyeket az esetek többségében magról nevelnek. Az apró méretből kifolyólag egyenesen adódik, hogy rendkívül nagy odafigyelést és precizitást igényel a forma kialakítása, és annak megőrzése egyaránt. Mindemellett a KO-nak nevezett kis bonsai 16 és 29 cm magasságig növeszthető típus, és egyúttal az egyik legnépszerűbb változatként van számon tartva. Ezt követi az akár 60 cm méretű CHUI, voltaképpen a közepes kategória, míg a legmagasabb variáns a DAI, ami elérheti a 90 cm-t is. Ez utóbbit a kertekben – ám edénybe helyezetten – is szokták tartani.
A legcsodálatosabb ebben a kertészeti gyakorlatból művészeti formává nőtt megoldásban az, hogy a művészek élő, növekvő növényeket formálnak alkotássá. Mindeközben pedig akkurátusan figyelnek a biológiai paraméterekre, az esetlegesen képbe lépő – és így a művészeti folyamatot gátló – egészségügyi károsodásokra. Óvják a kártevőktől és a fertőzésektől, a szélsőséges időjárástól és az idő előtti kipusztulástól. Éppen ezért a bonsaiok tovább élhetnek eredeti méretű társaiknál. A kihívás, és a jövőbe vetített formák fölötti „uralom” kellő fókuszt és nem kevés türelmet igényel, továbbá kihívás elé állítja az esztétikai képességeket.
A bonsai hobbi sokkal többet kínálhat számunkra, mint picinyke fákat, hiszen a tetszetős látvány és az öröm nyújtása mellett természetes légszűrőként is működik, segít a stressz csökkentésében, elősegíti a jólét érzését – békés, energiát teremtve körénk. Sikerélményhez juttat, mely növeli az önbizalmunkat, támogatja egy fegyelmezett rutin és rendszeresség kialakítását. Továbbá a miniatűr remekműformálás felpezsdíti a kreativitásunkat, ösztönzi az éberségünket, segít a harmónia megteremtésében, magunkkal és a környezetünkkel egyaránt.