„Költözzünk össze egy jó nagy házba…” – Vagy inkább mégse…?
Egy pár életében az összeköltözés hatalmas mérföldkőnek számít. Vannak, akik nem sokat teketóriáznak a dologgal, a megismerkedés után nem sokkal már egy fedél alatt is élnek. Mások pedig húzzák egy ideig, mert nincs hova, vagy éppen kivárják a megfelelő időszakot.
No, de van olyan egyáltalán? Vagy éppen a legnagyobb szerelem közepette érdemes költözködni? Szakértők szerint a következő 5 dolgot érdemes kivárnia egy párnak, míg úgy döntenek, holnaptól közös otthonban élik az életüket.
Képes vagy már osztozni?
Ha a pár egyik fele sokáig élt egyedül az összeköltözés előtt, bizony előfordulhat, hogy hirtelen az „enyémből” „miénk” lesz. Ezt mindenképpen érdemes végiggondolni, mielőtt egy fedél alá költöznénk kedvesünkkel.
Ha csak ez az egy indokotok van, inkább még várjatok!
Ha azt remélitek, összeköltözés után több időt tudtok majd együtt tölteni, sajnos lehet, hogy csalódni fogtok. Attól még az életetek egyéb területén nem változnak meg a feladataitok, amivel ugyanúgy időt kell eltöltenetek. És legyünk őszinték: ha minden egyes napot, reggelt, estét együtt töltetek, egy idő után a valódi minőségi idő, amit egymásra tudtok szánni, kevéske lesz. Emlékeztek még, mikor randiztatok utoljára? Nem? Pedig attól még, hogy együtt éltek, ezt a jó szokást érdemes megtartani.
Készen állsz az újabb vitás helyzetekre?
Mert bizony, ha úgy döntetek, összeköltöztök, bizony arra is fel kell készülni, hogy a hétköznapokból eredő apró viták is színesítik majd a napjaitokat. Ha úgy érzitek, még élveznétek a gondtalan (külön) életet, ne keressétek olyan lelkesen a szabad kecókat.
Csak menekülnél?
Ha csupán a magány helyett választanád az együttélést, akkor inkább még várj vele egy keveset…:-)
Hagyd, amíg felszáll a rózsaszín köd (legalább egy kicsit)
Fülig szerelmesen összeköltözni ugyan csodaszép, ám egyben veszélyes is. Ilyenkor még nem látjuk, vagy legalábbis hajlamosak vagyunk nem észrevenni a másik negatív tulajdonságait. Van, hogy a másikat maximálisan kiismerve sem vesszük menekülőre, mert könnyen tudjuk és akarjuk is tolerálni a másik hibáit. Ám előfordul, hogy nem megy, vagy egyszerűen nem is szeretnénk alkalmazkodni a másikhoz. Ilyenkor az „összecuccolás” csupán egy felesleges kör volt.
Forrás: miss.at
