Makacs a fiam, mihez kezdjek vele?
Szülőnek lenni nem egyszerű feladat. Akár fiúról, akár kislányról legyen szó, minden esetben fel kell készülnünk néhány, speciálisnak mondható szituációra, ami jó, ha nem meglepetésként ér bennünket, mondjuk egy forgalmas bevásárlóközpont kellős közepén. Kislányok és kisfiúk másképp fejezik ki az érzelmeiket és nyilvánítják ki az akaratukat. Hogyan kezeljük ezt mi szülőként?
Míg a kislányok hajlamosak inkább jó hangosan sírni és addig nyafizni, míg meg nem kapják, vagy el nem érik amit szeretnének, addig a fiúk inkább megmakacsolják magukat. Képesek a bolt közepén megvetve a lábukat durcásan közölni, hogy nem mozdulnak, amíg nem teljesül a vágyuk. Ilyenkor karjukat összefonva, makacsul maguk elé nézve hallgatnak nagyokat, és nem lehet őket ebből az állapotból egyszerűen kibillenteni. Ez még a könnyebb eset.
Kicsit nagyobb srácoknál a gyerekszoba ajtaja napokra bezárul, mint egy erőd kapuja. Ha elő is kerülnek a szobájukból maximum a hűtőig zarándokolnak, majd az ajtajuk nagyot csapódva újra kitilt minden betolakodót saját területükről. Teljesen magukba zárkózva képesek hetekig is ellenni úgy, hogy a hangjukat sem halljuk, egy fogak között halkan kiszűrődő "sziasztok"-on kívül. Mi tehetünk kiabálás, pofonok, megszégyenítés és durva beszólások nélkül? Meg kell tanítanunk nekik hogyan reagáljanak a számukra kellemetlen, érzelmileg túlfűttt szituációkban. Hogyan viselkedjenek és dolgozzák fel az érzelmeiket. Mindezt kiabálás, pofonok, megszégyenítés és durva beszólások nélkül. A fiúk szociális készsége - és érzékenysége sokszor nem olyan jó, mint a lányoké, ezért a fentiek megértése, elfogadása és megtanulása más módon és lassabb ütemben zajlik náluk.
Az alapvető viselkedési különbözőségek a nemek között leginkább a hormonoknak köszönhető. A tesztoszteron az, ami a fiúk viselkedésére leginkább jellemző jegyekért felelős. Az androgén hormonok pedig a fiúk idegrendszerének a lányokétól más ütemben való fejlődését eredményezik. Ezen különbözőségek így összesen okozzák, hogy a fiúk a szociális készségek elsajátításában kicsit lassabban haladnak, mint a lányok, illetve a szociális stresszre sokkal érzékenyebbek lesznek. Mik a szociális stressz jellemzői? Például a kötődési nehézségek, ha a gyermek közvetlen környezetében nincs olyan felnőtt, akihez szorosan kötődhet. Szociális stressz továbbá, ha a gyermek úgy érzi, a felnőtt szeretetét csak bizonyos feltételekkel tudja elérni, vagyis ha valami rosszat tesz, az egyenlő a nem szeretéssel. A fiúk ezáltal sokkal érzékenyebbek és törékenyek a szociális kapcsolatok szempontjából.
Ebből következik, hogy a fiúk szociális készségekért felelős agyi hálózatai később érnek be, mint a lányok esetében. A kisfiúk ezért sokkal érzékenyebbek a szidásra, elutasításra, büntetésekre, valamint sokkal nehezebben igazodnak el az érzelmek világában. Az érzékenység nem csak a lelki folyamatokat érintik. Ez a fajta törékenység a testi funkciókra is kihat.
Leszögezhetjük tehát, hogy ez a fajta makacsság, a fiúknál aktív védekezés a világgal szemben és az a reakció, hogy nem szeretnének a saját negatív és fájdalmas érzéseikkel szembesülni. Annál is inkább, mert a társadalom még mindig azt sulykolja beléjük, hogy a fiúk nem engedhetik meg maguknak a gyengeséget. A kisfiúk ugyanolyan védtelenek, és legalább annyi bíztatást és bátorítást igényelnek, mint a kislányok. Mit tegyünk tehát a makacsul és dacosan reagáló kisfiúnkkal? Öleljük meg! Egyetlen szó nélkül. Szorítsuk szépen magunkhoz, és halkan, hogy csakis ő hallja, súgjuk a fülébe: nincs semmi baj kicsim, nem haragszom, vigyázok rád. Nyugodtan mondd el mi a gond.
A szobájába vonuló kamaszt nehezebb megölelni. Neki lehet, hogy elég egy isteni pizzaszelet az ajtaja elé csúsztatva, egy kedves és bátorító cetlivel: "Nyugi, túl leszel rajta, mi itt vagyunk veled és szorítunk. Család." Lehet, hogy először ott fogja hagyni az ajtó előtt, vagy véletlenül belelép, de egyszer biztos, hogy el fog tűnni a pocakban. Teli hassal meg már a világ is szebb színben pompázik, ezt minden kis és nagy fiú pontosan tudja.
