Melyik személyiségstílus illik hozzád a leginkább?
Thomas Henricks szociológia professzor meglátása szerint viszonylag gyakori jelenség lehet, hogy éppen az aktuális személyiségi stílusunk akadályoz meg bennünket abban, hogy én-ünk legjobb változatát érvényesítsük. A szakember azokat az alapvető módokat, amelyek révén az emberek a világot megtapasztalják a „tapasztalati ösvényeknek” vagy utaknak (pathways of experience) nevezi. Ezek az utak pedig a következők: munka, játék, rituálék, valamint a közösség. Amennyiben kíváncsi vagy a domináns személyiségstílusodra, olvass tovább!
Személyiségstílusok
E viselkedési stílusok, életgyakorlatok révén vállalunk kötelezettségeket, viselkedünk másokkal, részesítünk előnyben bizonyos nézeteket, vagy éppen azonosítjuk magunkat. Mindnyájunkban ott rejlik egy dominánsabb szempont, amelynek keretei között kényelmesebben, otthonosabban mozoghatunk - viszont Henricks megjegyzi, hogy bár ezekre az általunk alkalmazott életstratégiákra preferenciaként tekinthetünk, mégis a domináns stílusok a különféle életciklusokban változhatnak, formálódhatnak.
A munkás vagy dolgozó - leginkább az elkötelezettség jellemző rájuk. Életcélokat és stratégiákat dolgoznak ki és valósítanak meg elszántan, mely folyamatokban a hatékonyság kulcsfontosságúnak bizonyul. Ez esetben nem csupán a kenyérkereső munkáról van szó, hanem az élet „dolgos” oldalairól: a mindennapok szervezéséről, a háztartásról és gyermeknevelésről, különféle tevékenységekről. Ez a dolgok és vállalt feladatok végzéséről szól. A „munkás” számára a tevékenységek kipipálása örömöt, elégedettséget okoz, hiszen látja az eredményeket, a munka gyümölcseit.
A játékos - ezen személyiségstílusú ember „játszi könnyedséggel” teszi félre a felnőttkor kötelesség orientáltságát és lép át egy másmilyenbe (egy gyermekkort idézőbe). A játék azonban számára a személyes jólét egyik alappillére, amellyel felfedezheti a határokat, korlátokat - mi az, amit megtehet és megtehetnek vele. Célokat tűz ki, stratégiákat próbál ki, gyakran töpreng az elért sikereken és kudarcokon. Szereti a kalandokat, az izgalmakat (pl. új helyekre utazik, extrém sportokat próbál ki). Viszonylag kiszámíthatatlan. Szeret alkotni, azonban többnyire le is rombolja a „művét” - ami miatt csöppet sem bánkódik, hiszen meggyőződése, hogy az élet a változásról, az aktivitásról, és csak kevésbé a stabilitásról szól. Az örök gyermeki lelkület, és a játékos szellem jellemzi.
A ritualista - még ebben a modern világban is vannak egyéni és (kis)közösségi rituáléink (pl. születés- és névnapok, évfordulók, esküvők stb.), szeretjük megünnepelni életünk meghatározó pillanatait. A ritualistának szüksége van szertartásokra - reggeli rutinokra, kedvenc bútordarabokra, jól rendezett íróasztalra, „bevált” helyekre. Ezekkel igyekszik kézben tartani az irányítást, a jól ismert helyek pedig biztonságérzettel töltik el. Alapvetően szereti a rendezettséget, a szervezettséget, a tisztaságot - néha túlzásba is esik. Életében mindennek megvan a maga kijelölt helye, legyen szó bár a szekrénybe helyezett ruhákról, a mindig hatkor vacsoráról vagy az ideális kirándulóhelyről. Ha mindezek a rendelkezésére állnak, kevésbé szorong, jó a közérzete. A ritualista, ha valamit ideálisnak tart az életében, akkor fenntartási „zónákat”épít köréje. Szereti a stabilitást és a szabályokat.
A közösségi ember - számára a kapcsolatok az élet leghangsúlyosabb tényezői, alappillérei. Mindent elkövet annak érdekében, hogy életben tartsa az összetartozás érzését. Önzetlen, empatikus, fontos számára, hogy ne csak önmagának éljen, hanem járuljon hozzá valami nagyobbhoz, nemesebbhez. Szereti mások társaságát, vágyik is rá, óhajtja a kölcsönös megerősítés erejét. Szívesen vesz részt közösségi programokon (pl. sportesemények, koncertek, kerti partik stb.) Evidenciaként tekint arra, hogy odafigyel másokra, és igyekszik a legjobbat kihozni a kapcsolataiból.
