Mire van szüksége az újszülöttnek? – A lelki kelengye
Megannyi listát találunk az interneten, a védőnőnél, a kismama gondozóban, hogy mivel induljunk el a kórházba, hogy mire lesz szükségünk az újszülött ápolásához, gondozásához otthon, de arról nem szól a fáma, hogy valójában mi kell a babának. Mert az biztos, hogy ő nem a babahintáért, az ergonomikus kádért, az új ruháért, a bébiőrért vagy a forgó-pörgő-zenélő játékokért sír…
Pár évvel ezelőtt részt vettem egy úgy nevezett Belső gyermek tanfolyamon, amely életem egyik legjobb döntése volt. A saját belső gyermekemet szerettem volna "meggyógyítani", jobban megérteni. Hatalmas adag információt kaptam a gyerekek lelki világáról, fejlődésükről, a saját élményeimet újra élhettem, megtanulhattam technikákat, amelyek rengeteget segítettek az érzelmi fejlődésben és feltöltődésben. Ott és akkor, nem is sejtettem, hogy a későbbi életem során az itt szerzett tudásból táplálkozhatok majd, mint édesanya, és ily módon még többet kaphatok a tanfolyamtól.
”Üdvözöllek szép világunkban! Már nagyon vártalak!”
(Bradshaw, 1990, 129.o.)
Életünk egyik legfontosabb eseménye, amikor a világra jövünk, és az anyával együttműködve megszületünk. Már az is problémát okozhat későbbi éveink során, főként felnőttkorunkban, ha ez nem ideális módon zajlik, esetleg császármetszés a vége. Természetesen a későbbi családi kapcsolat, a környezet sokat javíthat vagy akár tovább ronthat is a helyzeten.
”Az összes létező világban még senki olyan nem volt, mint te.”
(Bradshaw, 1990, 129.o.)
Egy újszülöttnek a legtöbb, amit ilyenkor adhatunk, az a bizalom. Az, hogy bízhat abban, hogy az igényeit kielégítik, bízhat abban, hogy a világ reagál az ő hívására (az anya pl. felveszi a síró csecsemőt). Ebből kifolyólag gyakorlatilag lehetetlen egy újszülöttet elkényeztetni, hiszen ő csak az alapvető igényeit igyekszik a tudtunkra hozni a maga módján: sír, nyüszörög, oázik. Ez az egyetlen eszköz a kezében, hogy elmondja, nem érzi jól magát, fáj valamije, éhes, szomjas, melege van, éppen bújni szeretne, vagy nem tud magától elaludni, és így tovább. Ha az anya rosszul reagál, túl lassan érkezik a válasz, vagy esetleg egyáltalán nem csinál vele semmit, akkor nem alakulhat ki ez a bizalom, és később éppen ezért lehet majd akaratosabb.
”Szívesen etetlek, fürdetlek, teszlek tisztába, szívesen töltöm veled az időmet.”
(Bradshaw, 1990, 129.o.)
Azonban, ha az anya igyekszik időt és energiát nem sajnálva, megfelelően reagálni az újszülött rezdüléseire, a baba megnyugszik, a bizalma megerősödik – nemcsak az anyában, hanem a világban és saját magában is. Amikor már képes arra, hogy az igényeit késleltesse, akkor ezt meg is fogja tenni, hiszti nélkül, hiszen tudja, hogy a válaszreakció nem marad el. Hiszen megtanult bízni ebben. Nos, többek között ezért ne féljünk attól, ha sokat van ölben a csecsemő, és ne hezitáljunk, hogy felvegyük-e, amikor sír. Engedjük el azt a régi, bevett mantrát: „Nem baj, ha sír a baba. Tágul a tüdeje…, Ne vedd fel, mert megszokja.” stb.
”Annyira örülök, hogy kisfiú/kislány vagy. Olyannak szeretlek, amilyen vagy.”
(Bradshaw, 1990, 129.o.)
Ezenkívül, a babádnak szüksége van arra, hogy érezze várták őt, hogy örülnek neki, annak is, hogy fiú vagy kislány, és elfogadják őt úgy, ahogy van. A testi közelség rendkívül fontos ebben a szakaszban, hiszen éppen csak kiszakadt az anyaméhből a gyermek, és még nem érzékeli önálló embernek magát. Gyakorlatilag fél éves koráig szimbiózisban éldegél az anyával, és ehhez az érintés, a közelség nagyon is szükséges.
”Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy. Gondodat akarom viselni, és fel is készültem erre. Az igényeidet megértem.”
(Bradshaw, 1990, 129.o.)
Ilyenkor a szoptatás a világ legnagyobb ajándéka: közben érezheti az anya közelségét, hallhatja szívdobogását, a számára oly ismerős hangot. Ugyanakkor nem szabad, hogy minden sírásra szoptatással reagáljon az anya, amikor a megfelelő válasz egy egyszerű ringatás lett volna, hiszen adott esetben ez különböző függőségekhez vezethet felnőttként (pl.: szexfüggőséghez).
”Rászánom az időt, hogy igényeidet kielégítsem. Isten mosolygott, amikor megszülettél.”
(Bradshaw, 1990, 129.o.)
Nagy jelentőséggel bírnak tehát az érintések, még a fürdetés is (nem ergonomikus kádban, hanem az anya vagy az apa karjában), hiszen ilyenkor óriási igényük van erre. Előfordulhat, hogy nem elégül ki kellő mértékben az érintés iránti vágya a babának, amelyre felnőtt korában kétféleképpen reagálhat: keresni kezdi az érintéssel járó elfoglaltságokat, vagy irtózni fog mások érintésétől. Ha azonban ez az igény jól elégül ki, sőt, ha mellé szegődik még a 100%-os elfogadás, a csodálat, a különlegesség élménye, és nem szégyenítik meg (például azzal, hogy valamelyik szülő undorodik a hányásától, székletétől), akkor felnőttként nem másoktól fogja elvárni, hogy folyton megerősítsék, nem lesz elfogadási kényszere.
”Soha nem foglak elhagyni, történjék bármi.”
(Bradshaw, 1990, 129.o.)
A csecsemőt nem kell kizárni a család életéből, sőt, jót tesz neki, ha hallja a körülötte élők hangját, első sorban természetesen az anya és az apa megbízható, szeretetteli és magabiztos hangját, nem pedig a szüntelen televízióadást vagy veszekedést. Fontos, hogy az anya figyelmét ne vonja el a babáról például a háztartás, a főzés, a pénz miatt való aggodalmaskodás, a munka, vagy egy családi-, házassági probléma, hiszen ezt a csecsemő mind megérzi. Nem attól lesz valaki jó anya, ha mindig rend van, és ezerrel pörög. Így a csecsemő ismét eleshet attól, hogy kialakuljon benne a bizalom érzése, annak az élménye, hogy ő egyszerűen csak létezhet, figyelnek rá, az igényei kielégülnek, nem kell érte küzdenie. Hiszen ezzel az élménnyel tud tovább fejlődni a következő szakaszra, amikor végre elkezdi felfedezni saját önállóságát, és az anyától külön álló személynek kezdi érzékelni magát, kb. féléves korától.
A cikk az említett Belső gyermek tanfolyam, valamint John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz, A bennünk élő gyermek felfedezése c. könyve alapján íródott.
Az idézeteket megerősítő mondatokként használhatjuk, akár saját, belső csecsemőnk gyógyítására is.
Forrás: Bradshaw, Vissza önmagunkhoz, Duna, 1990, 12-142. old.
