Nem minden fekete-fehér – Színvakság és a köré szövődött tévhitek
A színvakság vagy monokromázia kapcsán számos tévhit él a köztudatban. A leggyakoribb félreértés szerint az érintettek csak szürkében látják a világot – valójában a legtöbben csupán bizonyos színek, leginkább a vörös és a zöld elkülönítésében tapasztalnak nehézséget. A rendellenesség jellemzően recesszíven öröklődik, tehát nem minden hordozónál jelentkeznek a tünetek.
A statisztikák szerint a férfiakat kétszer nagyobb arányban érinti a színvakság, mint a nőket: míg férfiaknál 12-ből 1, nőknél csupán 200-ból 8 esetben fordul elő. A női nemnél a két X kromoszóma védő hatása miatt kevésbé jelenik meg.
Színtévesztéssel élni – Milyen hatása van a hétköznapokra?
A National Eye Institute szerint ugyan nincs jelenleg gyógymód a színlátászavarra, ám bizonyos speciális eszközök – például szűrőszemüvegek – segíthetnek a színek közötti különbségtételben. A legtöbb színtévesztő zavar enyhe, olyannyira, hogy sokan nem is tudnak a problémáról.
A vörös-zöld színtévesztés a leggyakoribb, de előfordul a kék és sárga színek összekeverése is. Az érintettek gyakran jól alkalmazkodnak a környezetükhöz, és más vizuális támpontokra hagyatkozva élik mindennapjaikat.
Mikor számít súlyosnak a színlátászavar?
Súlyos színvakság esetén olyan tünetek is felléphetnek, mint:
szemtekerezgés (nystagmus),
fokozott fényérzékenység,
teljes színérzékelés-hiány.
A kockázat nagyobb lehet azoknál, akik családjában már előfordult színlátási probléma, vagy akik olyan betegségekkel élnek, mint az Alzheimer-kór, a sclerosis multiplex, illetve más idegrendszeri vagy látószervi betegségek. Emellett bizonyos műtétek, lézeres beavatkozások vagy sugárkezelések is kiválthatják a problémát.
Nem mindenki ugyanúgy látja a világot
A színvakság nem betegség, sokkal inkább egy másfajta látásmód. Fontos, hogy ne a hiányosságra fókuszáljunk, hanem az alkalmazkodás és megértés lehetőségére. Egy színvak személy is élhet teljes és boldog életet – csak egy picit másképp látja a világot.
