„Ó, ikrek?” – Mondtatok, amiket jobb, ha nem hallunk leendő ikres szülőkként
Furcsa, hogy a felnőttlét egyik legcsodálatosabb történése képes előhozni szeretteinkből, barátainkból, ismerőseinkből nem éppen a legkedvesebb, vészmadár énüket, és ahelyett, hogy közösen örülnének velünk, inkább ellátnak minket mindenféle „jótanáccsal” – kéretlenül is.
Persze, ez nem általános, vannak kivételek, de azért a többség szereti megmondani a tutit, akár tapasztalattal, akár anélkül.
Így volt ez nálunk is, amikor kiderült, hogy bizony hamarosan mi is az ikres szülők táborát erősítjük majd. Jöjjenek hát azok a kérdések, mondatok, amik nélkül jobb lett volna. Persze, nem biztos, hogy mindig a mondandó tartalmával, sokkal inkább annak stílusával lehetett a gond.
„Ugye lesz segítséged?!”
Mert ugye, anélkül biztos nem fog menni. Jó, ha abban a szerencsés helyzetben van egy hamarosan háromgyerekes anyuka, hogy számíthat legalább az egyik nagymamára, még jobb, ha mindkettőre. És ha valakinek éppen nem úgy hozta a sors, hogy a nagyszülők csatasorba állíthatóak, akkor ő mit csinál? Egy ilyen kérdéstől minimum kétségbeesik…
„Áááá, minimum 4 nagyszülőre szükségetek lesz, mert XY-nál is úgy volt!”
A fentebb feltett kérdés itt is érvényes: mi van, ha valakinek nincs se 4, se 3, se 2, de akár egy nagymama, nagypapa sem, aki be tudna segíteni? Nyilván XY-ék is megoldották volna segítség nélkül, ha úgy hozza az élet.
„Ugye, nem voltak illúzióid, hogy majd természetes úton szülsz?”
Bevallom, ehhez a szülés kérdéséhez próbáltam racionálisan állni: egy császár után, túl a húszas éveimen, egy vidéki kórházban egy halvány reménysugarat éreztem csupán, hogy esetleg majd, talán. A kérdés mégis mellbevágó volt. Illúzióim ugyan nem voltak, de jobb lett volna, ha a kérdező akkor már el is magyarázza, miért is leszek én újra „csak” egy császáros anyuka.
„Akkor Titeket most néhány évre elveszítünk!”
Miért is? Nem elköltözünk, nem remeteéletet kezdünk élni. Egyszerűen bővül a családunk, éppen 2 fővel. Nyilván nehezebb lesz mozogni, jönni-menni plusz 2, de akár plusz 1 babával is, de ha eleve így állnak hozzá ehhez az új szituációhoz a barátok, család, ott megvan rá az esély, hogy megszakad a kapcsolat…
„Hú, hát ez most nagyon nehéz lesz!”
Ha ezt nem dörgöli mindenki az orrunk alá, akkor is tisztában vagyunk vele. 3 gyerekkel pont háromszor olyan nehéz, mint eggyel. A mondat mellé még a szánakozó pillantások, fejcsóválás is jár, tuti, ami biztos. :-)
