Ők az új legjobb barátaim! – Anyasegítő kütyük és egyebek, nem csak pandémia idejére
Előfordul, hogy egy-egy fáradtabb napomon nem vagyok rest panaszkodni. Megesik, hogy az anyukámnak. Hogy már megint nem volt időm kipakolni/bepakolni a mosogatógépet, vagy éppen a mosógépet. Vagy mert megpirult a házi pékáru, mert túl magasra állítottam a sütőn a hőfokot…
Rögtön a következő másodpercben el is szégyellem magam. 30 (na jó, egy kicsit több:-)) éve neki sem automata mosógépe, sem mosogatógépe nem volt, mégis volt tiszta ruhánk, edényünk, minden nap volt finom ebéd, szép veteményes, és természetesen ránk is jutott elegendő idő. Persze, minden kornak megvan a maga nehézsége, de hozzájuk képest, mi, XXI.századi anyák azért el vagyunk kényeztetve - már ami a minket körülvevő, hétköznapokat könnyebbé tevő kütyüket illeti.
Mióta 3 gyerkőccel+1 férjjel élek egy háztartásban:-), bizony vannak olyan készülékek, funkciók, lehetőségek, amik sokkal könnyebbé teszik az általában rumlis mindennapokat.:-) Mondhatni, ők az új legjobb barátaim. Persze, nekik nem önthetem ki a lelkem egy pohár bor társaságában. (Lehet, csak ki kellene próbálnom.:-))
Hát akkor jöjjenek ŐK:
Az időzítő
Ugyan korábban is volt időzítő funkció a sütőnkön, valamiért mégsem használtam. Illetve nem is valamiért, hanem egyszerűen megvoltam nélküle, volt rá idő (és legfőképpen ész:-)), hogy ellenőrizzem a sütőben készülő finomság állagát. Most már a krémlevesbe való kenyérkockához is beállítom, tuti ami biztos.:-) Sőt, ha tehetném, minden készülékre tennék egy időzítőt, ami „szól”, ha lejárt, felmelegedett, várja a következő feladatot, vagyis végzett az aktuális teendőkkel. Néha úgy érzem, magamra is kellene szerelni egy ilyen csipogót, ami időben jelez, hogy most bizony eddig és ne tovább, irány az ágy!
A mosógép
Én nem tudom, másnál hogy van, de nálunk egyszerűen nem bír kifogyni a szennyestartó. Egy-egy maratoni mosás után néhány másodpercig teljesen üres, aztán egy szempillantás, és rögtön folyik ki a koszos ruha a kosárból. Épp ezért, mostanában elég sűrűn rebegek el egy halk, hálával teli köszönöm-öt annak, aki feltalálta az automata mosógépet. No, és persze a szárítógépet. És tudom, hogy nagyon telhetetlen vagyok, de ha valaki feltalálná azt a szerkentyűt, ami kiszedi, kiteregeti, leszedi a szárítóról, összehajtogatja, helyére rakja a holmikat, nagyon-nagyon boldoggá tenne. Senki ne gondolja, hogy üres rimánkodásról van szó! Eddig azt gondoltam, a háztartás vezetésének negatív csúcsa, ha a család a szárítóról öltözködik. Nos, van lejjebb (vagy feljebb, ahonnan nézzük): mi már a szárítóról gyorsan-gyorsan leszedett ruhakupacból válogatjuk ki az aznapi vagy a következő napi szettet. (3 gyerkőccel sajnos nem mindig úgy sikerülnek a pandémiás hétköznapok, ahogy mi azt elterveztük...:-))
Messenger és társai
Nincs is szebb és egyben magányosabb „szakma” az anyaságnál. Jó pár hónapig ilyenkor megáll az idő, csak a baba körül forog minden, kieshetünk a mindennapok ritmusából, társas kapcsolatokból. Viszont, hála a közösségi oldalaknak, most már egyszerűbb tartani a kapcsolatot a barátokkal, családdal. Igaz, a személyes találkozást nem pótolja, de segíthet megvédeni magunkat a teljes elszigetelődéstől. Azt hiszem, az elmúlt 1 évben sokan kihasználták e felületek előnyeit.
Éljen az internet!
Ugyan nem vagyok kifejezetten a „google-problémamegoldás” híve, azért sokszor jól jön, hogy az emberlánya csak bepötyögi az aktuális problémát, bizonytalanságot a keresőbe, és máris megvan a válasz. Hátrány, hogy általában mindennek az ellenkezője is megtalálható a világhálón, mint helyes megoldás. Így előfordul, hogy a megoldáskeresés csak még nagyobb bizonytalanságot szül.
