Rio de Janeiro - a világ legszebb fekvésű városa
Kevesebb, mint 100 nap, és indul az olimpia, melynek 2016-ban a világ legszebb fekvésű városának kikiáltott Rio de Janeiro ad otthont, Brazíliában. Cukorsüveg, Jézus-szobor, Copacabana és buli kifulladásig. De csak ennyiből állna Rió? Ismerjük meg egy kicsit jobban a 2016-os olimpiai játékok fővárosát.
Rio de Janeiro dióhéjban
Rio de Janeiro nem Brazília fővárosa (az Brazíliaváros), sőt nem is a legnépesebb városa, mert az Sao Paulo (11,8 millió). Rio de Janeiro (magyarul Január folyója) lakossága jelenleg kb. 6,3 millió. Rió közel 10 ezer kilométerre van Budapesttől. Átszállással a repülési idő kb. 13 óra.
Rió 352 kilométerre van Sao Paulotól, és 1182 kilométerre az Iguassu-vízeséstől.
Riót nem érdemes tengerparti strandolásos programnak tekinteni. Persze érdemes megnézni a híres strandokat, a tangás lányokat, az ottani életképeket, de tengerparton nyaralni máshová kell menni Brazílián belül.
Jó előre tudni, hogy Rió nagyon megdrágult! Nyugat-európai az árszínvonal. Senki ne számítson fejlődő országbeli olcsóságra! A jövendő olimpia miatt a drágulási folyamat folytatódására kell számítani.
A város neve helyi kiejtésben kb. így: riu de zsáneiru (az r betű eléggé raccsolva)
10 dolog, ami tetszett
- A Corcovadoról (Krisztus szobor) a panoráma a városra és az öbölre egész életre szóló, hatalmas élmény
- A drótkötélpályán közeledni a Cukorsüveg felé, a boldogság netovábbja
- Kimenni Rio közelében a csodás Prainha Beach-re, a városon belüli strandok nudlik ehhez képest
- Szombaton délután nézni az embereket az Avenida Atlantica-n
- Éjszakai élet a Lapa negyedben ("trópusi Montmartre")
- Nézelődni a gyorsan átalakuló Botafogo negyedben
- Az Avenida Portugál-ról (Urca negyed) felnézni a Cukorsüvegre
- Élvezni este Leblon nyugati részének jó közbiztonságát, megnézni, hogy melyik jó étteremnek nem szaladtak el az árai
- A világ talán legszebb fekvésű városa
- Rioban képtelenség unatkozni
10 dolog, ami nem tetszett
- A Copacabana, az Ipanema és a Leblon strandok tényleg érdekesek, de szépnek semmiképpen sem lehet őket nevezni, szóval nekem nem jöttek be, nincsenek pálmafák, árnyékos helyek, csak simán homok, és a tengervíz is hideg volt
- Hogy nem lehet körülnézni a favelákban csak ,,műanyagos" turista csoportos műfajban
- A csúcsforgalom itt maga a pokol, egy kaotikus pokol
- A reménytelen jövőjű kölykök szomorú látványa az utcákon
- A simlis taxisok és utcai árusok
- A nevezetességek túlságosan távol vannak egymástól
- A levegő szennyezettsége a városközpontban, a túl nagy lárma
- A fantáziátlan magas lakótömbök, Rióban sokkal, de sokkal kevesebb szép épület van, mint Buenos Airesben
- Az őrült buszsofőrök
- Folyton résen kell lenni a közbiztonsági veszélyek miatt
Forrás: utikritika.hu
Történelme
A várost 1565. március 1-jén Estácio de Sá alapította. Rio de Janeiro 1763-tól 1960-ig – amikor a kormány átköltözött Brazíliavárosba – főváros volt. 1808 és 1815 között a Portugália, Brazília és Algarve Királyságnak (Portugália akkori neve) a fővárosa volt.
Érdekesség, hogy a Rióban született embereket „carioca”-nak hívják, a szó eredeti, indián jelentése: a fehér ember háza. A carioca szó ma azonban utal a rióiak kedvességére, a szépségre, vidámságra, a könnyed életstílusra és a szórakozásra is, valamint a másik ember iránti aggódást és szeretetet is kifejezi.
A 16. században Rio lakossága csupán 3850 főre volt tehető, elsősorban indiánok, valamint 750 portugál és 100 afrikai. A város magja a Castelo volt, itt építették a legtöbb lakóépületet, boltot, templomot, illetve itt volt a jezsuiták kollégiuma is.
1693-tól, az első aranylelőhely felfedezésétől a város kereskedelmi tevékenysége nagy mértékben felerősödött, mivel rajta keresztül bonyolódott az aranykereskedelem. Brazília függetlenségének kivívásáig az aranyat közvetlenül Portugáliába szállították.
A 17. században a város lakossága már elérte a 12 000 főt, és a hivatalos vallás a katolikus lett. Ebben az időben 3 nagyobb keresztény rend telepedett itt le és épített kolostort: - a bencések a São Bento kolostort - a ferencesek a Santo Antoniót - a carmeliták a Carmót.
A város életében nagy fordulópontot jelentett, amikor 1807-ben a Napóleon hadai elől menekülő udvar (I. Mária királynő és János régens herceg) Rióba érkezett, az akkori 50 000-es lélekszámú város lakossága pedig 65 000 főre emelkedett. A város akkori gazdaságának legjelentősebb részét a rabszolga-kereskedelem adta, mivel akkoriban Rio volt a legnagyobb rabszolga-importőr, az udvart szolgáló személyzet és a cukornádültetvények munkaerőigénye miatt.
1816-ban a művészeti élet is felpezsdült, festők, szobrászok és építészek érkeztek a városba. Szintén ekkor jött ide Jean Baptista Debret és Nicolau Taunay francia festők, akik a brazil élet mindennapjait örökítették meg festményeiken, valamint a szobrász August Taunay, és az építész Granjean de Montigny is.
A 19. század a császárság kora Brazíliában. I. Péter erősen centralizált államtanácsot hozott létre, leverte a Portugáliához hű felkeléseket és hódító hadjáratokat folytatott Uruguay ellen. A belpolitikai és gazdasági nehézségek végül arra a lépésre késztették, hogy elfoglalja Portugália közben megüresedett trónját, a trónt fiára, az akkor 5 éves II. Péterre hagyta 1831-ben.
A sok nehézség ellenére ez az időszak a kávétermesztés csúcspontja is egyben, mely a város fejlődésére igen jótékony hatással volt. 1888. május 13. ismét fordulópont Brazília és Rio életében, ugyanis Izabella, a császár lánya apja távollétében aláírta (a világon utolsóként) a rabszolgák felszabadításáról szóló törvényt („Ley Aurea”). Ez az új helyzet megoldhatatlan feladat elé állította az uralkodót. Az egyházzal is megromlott a viszony, miután azt alárendelték az államnak. A legnagyobb problémát azonban a katonaság jelentette, mely az uruguayi, paraguayi és argentínai ütközetekben megedződött, nagyobb hatalmat követelt magának. Végül1889. november 15-én kikiáltották a köztársaságot. A köztársaság élére Manuel Deodoro da Fonseca marsall került, ő Brazília első elnöke, vele kezdődött el a katonák uralma, és 1891-ben megszületett Brazília alkotmánya, mely az Egyesült Államok alkotmányának mintájára készült.
A századforduló grandiózus urbanizációs törekvései nagy lökést adtak a városnak. Francisco de Paula Rodrigues Alves elnöksége alatt Rio de Janeiro egy modern város képét kezdte formálni. 1930-ban Getúlio Vargas elnök bevezeti a 8 órás munkaidőt, a szavazás titkosságát, a nőkre is kiterjesztve azt, bevezette a kötelező és ingyenes elemi oktatást, a weimari alkotmány alapján készült új alkotmányt fogadott el és megnyirbálta az államok önállóságát. Hivatalba lépésekor élte át a kávéválságot, melynek során 6 év alatt mintegy 70 millió zsákot dobtak a tengerbe vagy égettek el.
Brazília a második világháborúban semleges országként vett részt, csupán 1942-ben lépett hadba Németország ellen 30 000 katonával. A háború alatt az exportlehetőségek bővülésével a gazdaság erősödött, ezért Vargas bevezethette a minimálbért, illetve Rio államban létrehozták az acélművet, valamint az ország egyik legnagyobb bányászati és energiai óriásvállalatát. A lakosság számának növekedésével tizenkét emeletes házakat kezdtek építeni már a '40-es években, a jobb módúak pedig a tengerhez közel kezdték el felépíteni házaikat. A város nagy turisztikai eseménye volt, amikor megépítették a Megváltó Krisztus szobrát.
A '60-as években nagy változást jelentett a város életében, amikor Brazíliaváros (Brasília) vált az ország fővárosává, és a kormányzati és egyéb hivatalokat áthelyezték oda. A város csak 1975-ben lett az azonos nevű állam fővárosa.
Forrás: wikipedia.org