Romantikus lányregények: Tündérmesék, vagy tanulhatunk is belőlük?
Amikor elkezdtem az online antikvárium oldalán idegennyelvű könyvek után kutatni, elkalandoztam fiatalságom szerelmes regényei közé. A régi ismerősként köszöntő, jellegzetes borítók láttán nyomban nosztalgiázni kezdtem, és meglepődve tapasztaltam, hogy néhány cím láttán szinte az egész - bő 20 éve - olvasott cselekményre is emlékszem.
Júlia, Romana, Bianca, Szívhang, Tiffany… ugye, már a te arcodon is az a bizonyos nosztalgikus mosoly terül szét? A nálam kicsit idősebbeknek az igazi csemegéket talán inkább Hedwig Courths-Mahler és Danielle Steel regényei jelentették, míg az én kedvenceim a Vörös Rózsa kiadó Szerelmes regények sorozatából kerültek elő.
Lehet káros a szerelmes regények olvasása?
Sokan úgy tartják, hogy a mesék és mesefilmek szereplőinek női és férfi ábrázolása olyasfajta kategorizálást ültetnek el a gyerekek fejében, mint hogy mi a lányos és mi számít fiúsnak. szerintük ez később nagyon hátrányos lehet, hiszen a felcseperedő lányok majd mindig arra várnak, hogy a daliás hős megmentse őket. A fiatal férfiak pedig abban a hiszemben nőhetnek fel, hogy mindig bátran kell viselkedniük, és érzelmeiket sem szabad kifejezésre juttatni, mert az a gyengeség jele. A modern mesék éppen ezért elkezdték a bátor lányok és érzelmes fiúk történeteit mesélni. De mi a helyzet a szerelmes regényekkel? Ott is megfigyelhető ez a tendencia?
A regények jellemzően szuper férfias és szuper tehetős, de legalábbis kellően romantikus főhőseibe könnyű lenne beleszeretni. Ezek a néhol túlidealizált férfialakok nem támasztanak aztán elérhetetlen elvárásokat a húsvér férfiak irányába?
A - kordában tartott - álmodozás jó dolog, de kulcsfontosságú megtanulnunk, hogy egy-egy minket magával ragadó történetből hogyan is tudunk fájdalommentesen “visszatérni” a valóságba. Vagyis ismerjük fel, ha érzelmileg függeni kezdünk ezektől a rózsaszín szirupba vont szerelmi történetektől! Ha azon kapjuk magunkat, hogy a koránt sem kielégítő szerelmi életünk elől a regények lapjai közé menekülünk, csapjuk le a könyv fedelét, és nézzünk szembe a ténnyel, hogy eg fantáziavilág bizony egyik problémánkat sem fogja megoldani! Ahhoz ugyanis mi kellünk.
Örömteli tény lehet, hogy manapság egyre keresettebbek az olyan regények is, amelyek szereplői mindennapi emberek, akiknek mindennapi problémái vannak. Az ő probléma megoldási mintájuk a hasonló élethelyzetben tengődő nők számára kapaszkodó is lehet.
Mit tanulhatnak a fiatal lányok a romantikus regényekből?
Véleményem szerint az ilyesfajta regények olvasásához megfelelő érettség szükségeltetik, és ennek felmérése a lányos anyák feladata is lehetne. Az első ilyen olvasásélmény után érdemes lehet megkérdezni a tinilányoktól, hogy ők milyen tanulságot vontak le a történetből. Mi tetszett nekik és mi nem? Kényelmetlenül érintették-e esetleg őket a szexualitást leíró részletek? Beszéljük át!
A fiatal nők számára azonban olyasféle mankót is adhatnak ezek a regények, amely aztán segíthet nekik jobban megfogalmazni nekik érzéseiket és vágyaikat: a testi vonzalom és a valódi szerelem közötti különbség, a saját testükhöz való kapcsolat kiépítése és legbensőbb (intim) vágyaik kifejezésre juttatása.
A modern világ keményebb nőket nevel, talán nekik segíthet egy-egy klasszikusan nőies hősnő abban, hogy ráleljenek saját nőiességük forrására. Fontos elsajátítanunk, hogy egy bókoló férfi szavait hogyan fogadjuk akkor, amikor az érdeklődés kölcsönös, és azt is, miként hárítsuk el azokat, ha a flört nem kívánatos a részünkről.
Mit tanulhatnának a férfiak a romantikus regényekből?
Biztosan te is hallottál már róla, hogy nagyon sok női írónő neve valójában álnéven író férfit takar! Ezek a férfiak aztán tudják, hogy mi kell a nőknek, ha a bestsellerek listájára tekintünk!
Lehet, hogy egy kevésbé csöpögős szerelmes regényt a fiatal férfiak kezébe adnék pszichológiai tanulmány céljából, hogy világosabban láthassák, milyen érzelmekre, de legalább őszinteségre vágynak a nők.
Szerző: GAM
