Te ismered? – Íme, a szeder- vagy eperfa!
Az egyik nyári hétvégén kis családommal ellátogattunk a város közelében elterülő, kissé mesterséges természetbe, vagyis a Csónakázó-tóhoz és az azt körülvevő „zöldbe”. Békésen róttuk a métereket:-), amikor is megpillantottunk néhány, piros terméssel hívogató fát.
A párom, az ízig-vérig városi „kölyök” szinte gyermeki örömmel rohant a fához, én meg csak álltam, és azon gondolkoztam, hogy ez most milyen fa, és mik azok a piros bogyók? Ehetőek-e egyáltalán? És én miért nem láttam eddig ilyet? Az eper- vagy szederfa csalogató lombjai voltak azok.
Egyre ritkulnak…
Míg néhány évszázaddal ezelőtt, az Osztrák-Magyar Monarchia idején szinte lépésenként akadtak ilyen fák (legtöbbször az utak mentén díszelegtek), sőt, selyemhernyó tenyésztés céljából egész ültetvények voltak (hiszen az apró hernyók kedvenc csemegéje az eperfa levele), addig ma csupán elvétve található egy-egy kertekben, parkokban.
Sokoldalúsága megnyerő!
Míg leveleit a selyemhernyók, termését az ember használta, használja fel, addig fáját a kádárok, bognárok hasznosították.
Több fajtája is létezik ám!
Ismerünk fehér és fekete eperfát is. Utóbbi ízvilága sokkal markánsabb, a fehér változaté inkább semleges ízű, édes. Ebből június-július körül fogyaszthatunk, termése leginkább fehér, vagy rózsás árnyalatú, de akár fekete is lehet. Nyersen érdemes fogyasztani, de remek pálinka is készülhet belőle. A fekete eperfa terméséből nyár végén csemegézhetünk. Ha szeretnénk elmenteni az ízét télre is, készülhet belőle pálinka, befőtt, lekvár, eperbor, esetleg gyümölcslé is.
Most akkor eperfa vagy szederfa? Van különbség?
Nem igazán, sőt, tulajdonképpen ugyanarról beszélünk. Csak az nem mindegy, az ország melyik területén vagyunk! Míg a Dunántúlon, illetve Szlavóniában és a Felvidék nyugati részén szederfának hívják, addig az Alföldön eperfaként emlegetik.
Miért keveredett ide a szeder?
Aki látta már az eperfa termését, az biztos nem teszi fel ezt a kérdést. Hiszen csak rá kell nézni az eperfa piros bogyóira! Szinte teljesen olyanok, mint a szeder termése.
Nem csak a sokoldalú felhasználása miatt szeretik!
Sőt, valószínűleg ma már a fentebb említett funkciókat - mint selyemhernyó eledel, illetve alapanyag a kádár és bognár mestereknek – nem is igen tölti be, ám egészségünkre gyakorolt hatása vitathatatlan.
A színes, de a fehér termés is gazdag flavonoidokban. Található a gyümölcsökben rutin, kempferol, izokvercetin, kvercetin, tehát az eperfa kitűnő antioxidáns forrás is.
Vitaminokban, úgy mint C-, B2-, B3-vitaminok, illetve ásványi anyagokban, mint vas, cink, kálium, kalcium, magnézium, nátrium, sem szűkölködnek sem a fehér, sem a színes termések.
Szív- és érrendszeri, illetve rákos megbetegedések, ízületi gyulladás megelőzése céljából is érdemes e terméseket, de főként a fehér eperfa gyümölcsét fogyasztani, hiszen fenoltartalma, illetve szabadgyök-fogó aktivitása ennek nagyobb.
A fekete, sötétebb színű „gyümik” több rostot tartalmaznak fehér társaikhoz képest, és olyan fontos anyag forrása, mely a vércukor- és a koleszterinszint csökkentésében „jártas” pektin. Ezen felül gazdagabbak karotinoidokban, flavonoidokban.
Nem csak gyümölcse, levele is „varázserővel” bír: fokozza az izomerőt, csökkenti vércukorszintünket, antidiabetikus hatással bír. Ezek mellett köptető, vizelethajtó. A levelekből készült kivonat bizonyos vizsgálatok szerint megakadályozhatja akár daganatok kialakulását is. Ha a levelet ecetben főzik ki, az az égési sérülésekre lehet jó.
Torokgyulladásra, köhögésre a bogyók nedve adhat enyhülést.
Ja, és egyébként nagyon finom is! A cikk elején írt séta óta ezt már tapasztalatból is mondhatom!
Cikkünk csupán tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvossal, szakemberrel való konzultációt!
Forrás: nyugdijasok.hu, sokszinuvidek.24.hu, kert.tv
