Új izgalom- Futurista életszemlélet
Szelíd intésként szokott elhangozni az a tapasztalatból kibomló megfigyelés, mely szerint: nem érdemes a múltban ragadni, sem pedig folyamatosan a jövőn rágódni. Az okok között pedig gyakorta ”vendégszerepel” az a józan argumentum, hogy: mivel az egyik „már” nincs, a másik pedig „még” nincs jelen az életünkben. Az sem véletlen, hogy – mintegy megfogadva az előbbi intelmet – egyre többen fordulnak a mindfulness (meditációs és gyakorlati) módszereihez, mely a jelen pillanatra való tudatos figyelésre, ítélkezésmentes megélésére ösztönöz bennünket.
A futuristák viszont egy izgalmas szakágat építettek a jövőbe lesés, a potenciálisan bekövetkező földi eseményekről szolgáltatva érdekes elméleteket. Bár elsőre úgy festhet, hogy fittyet hánynak a jelenre, az itt és mostra, valójában viszont a jelen (és némiképpen a múlt) impresszióiból, eseményeiből, gondolkodásmódjából, diszciplínáiból építkezve, illetve mindezeket „nyersanyagként” használva vetítenek előre alternatív jövőképeket.
Természetesen mindezt nem önkényesen, spekulációkra alapozva, hanem szakemberekkel, tanácsadókkal, tudósokkal, szervezetekkel együttműködve teszik. Így karöltve dolgoznak ki, azaz vázolnak fel egy lehetséges forgatókönyvet. A kutatásaikhoz szorosan hozzátartozik a gazdaság (kockázatok, válságkezelések), a tudomány, a kultúra és a technika terén megjósolható változások, a jelen állások alapján legvalószínűbbnek vélt módosulások előrevetítése.
A futuristák saját elmondásuk szerint (például a World Future Society tagjai) abban hisznek, hogy jövőbe tekintő gondolkodásmódjuk erejével sikerülhet megalapozniuk egy új és továbbfejlesztett társadalmi rendszert, mely ugyanúgy tekinthető egy izgalmas személyes utazásnak, mint közös, ha úgy tetszik: globális projektnek. Mindebben pedig elszántan, aktívan, kreatívan vesznek részt. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy mi magunk is futuristákká formálódunk – ha mégoly csetlő-botlókká is –, midőn amellett sorakoztatunk fel érveket, majd ebből szőtt terveket, hogy amennyiben ebben a rohamtempóban pusztítjuk a világunkat, annak egészen bizonyosan nem lesz jó vége. Ez a viszonyulás pedig nem légből kapott sci-fi jelenet, hanem életszerű és logikus előrevetítése a felgyorsult pusztító magatartásnak.
Szerencsére a jövőbe vetített szcenáriók között nem hódítottak kizárólagos teret maguknak az apokaliptikus verziók, hiszen léteznek optimista megközelítések is. Hogy ne ugorjunk évszázadokat előre, tegyük fel egy futurista szemüvegét, és tekintsünk be a 2035-re „jósolt” esetleges változássorokba. (Vajon rá fogunk-e ismerni a világunkra?)
A már-már klisévé vált repülő járművek, élelmiszer-kapszulák, Holdra épített bázisok előrevetítettségén túl a jövőkutatók beszélnek:
Az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban bekövetkező úgynevezett vertikális agrikultúráról, mely nem meglepő módon a mesterséges intelligencia által lesz vezérelve. E szerint az elképzelés szerint már nem lesz szükség a szó hagyományos értelmében vett termőföldekre, mivel az élelmiszer-előállítást speciális, függőleges épületekben fogják kivitelezni. Minderre azért is szükség lesz, mivel a gazdaságok képtelenek lesznek megbirkózni a felgyorsult népességnövekedés problémájával. Továbbá ezzel kiiktatható lehet a génmódosított növények termesztése is.
Nem kizárt, hogy a jövőben szerelmi vagy baráti kapcsolatot ápolhatunk egy antropomorf géppel, a mesterséges intelligencia révén.
A munkavégzést illetően is elkerülhetetlen változásokra számíthatunk. Néhány területen feleslegessé válik az emberi jelenlét – pl. AI taxik, recepciós robotok, orvos-algoritmusok stb. Ám ezzel párhuzamosan új, emberi munkahely-lehetőségek is nyílnak: biomérnök, űrutazó, genomtérképező stb.
Sokak örömére az oktatás is megújul: fejlett tanterv, AI vezérelt tanulóeszközök, memóriafejlesztő megoldások (pl. intelligens chipek).
Természetesen az éremnek ez esetben is két oldala van, a mérlegnek pedig két serpenyője – a kérdés az, melyik irányba fog elbillenni a jövő?
