Úton az iskolába – Biztonságosan
Már csak néhányat kell aludni, és újra megszólal az iskolacsengő. Harsány hangjával hívja, várja a már rutinos diákokat és az iskolapadba első alkalommal beülő első osztályosokat is. Öröm és némi aggódás ez a gyereknek, szülőnek egyaránt. Új emberek, új feladatok és az odavezető út is más az addig megszokott helyett.
Amellett, hogy új élmények várják az iskola legifjabb tanulóit, egy idő után be kell illeszkedniük a reggeli gyalogos forgalomba is. Míg az első alkalmakkor a szülő, esetleg a nagyszülő elkíséri a gyerkőcöt az iskolába, később már egyedül teszi meg ezt az utat.
Ám a kicsik figyelme még kissé szerteágazó, nehéz nekik csak az otthon-iskola útvonalra, az útközbeni közlekedési helyzetekre koncentrálni. De az aggodalmon és a kísérgetésen kívül még mit tehet a szülő, hogy támogassa a gyerkőc beilleszkedését a mindennapok közlekedésébe?
1. Szánjunk rá időt
Méghozzá arra, hogy néhányszor közösen bejárjuk az iskolába vezető utat, és együtt fedezzük fel az úton leselkedő veszélyeket. Figyeljünk arra, hogy mi, szülők hogyan reagálunk egy-egy helyzetben. Próbáljunk nyugodtak maradni a veszélyesebb „szitukban”, és ne „felnőtti gyorsasággal” reagálni a dolgokra. Figyeljünk arra, hogy (mint általában minden más élethelyzetben is) a gyereknek a mi viselkedésünk, hozzáállásunk lesz a példa. Ha mi idegesen, vagy gyorsan reagálunk egy adott szituációban, a gyerektől se várjunk többet. Legyünk következetesek itt is, tartsuk be az általunk vagy a közösen felállított szabályokat.
2. Tanuljatok közlekedni verssel, játékkal
A közös „bejárás” alatt kezdetben a szülő az, aki jobban figyel, ám később fordulhat a kocka: legyen a gyerkőc az, aki figyel és hívja fel a szülő figyelmét a különböző veszélyekre. Ha az iskola az utca ugyanazon oldalán helyezkedik el, mint a mi házunk, lakásunk, és ráadásul közel is van, kisebb a veszély. Ám ha át kell menni az úttesten, akadhatnak „necces” szituációk. Persze, az autósok figyelmét is tábla hívja fel, hogy a közelben iskola van, azért a gyerekeknek sem árt odafigyelni. Ilyenkor a legfontosabb az alapos körülnézés, illetve, ha lámpa van, annak jeleinek az ismerete. Gyerekkori emlékeimből merítve, én biztos egy rövid kis mondókával, dalrészlettel könnyíteném meg a gyerkőc dolgát:
„Balra nézek, jobbra nézek, ha nem jön semmi, átmegyek.”
3. A pozitív kritika itt még fontosabb!
Ha rossz, vagy hirtelen döntést hozna a gyerek a különböző közlekedési szituációkban, a szidás helyett sokkal jobb, ha pozitív köntösbe bújtatod a kritikádat. Így a veszélyre felhívod a figyelmét, de az önbizalma megmarad.
4. Már a közlekedésben sem mindegy az öltözködés
Persze, nem arra gondolunk, hogy mindenképpen a legújabb divat szerint kellene felöltöztetni a gyereket, hogy biztonságosan eljusson az iskolába. De az tény, ha néhány apróságnak tűnő dologra odafigyelünk a legkisebbek ruházatával kapcsolatban, máris csökkenthetünk bizonyos veszélyeket. Fontos, hogy a többi közlekedő, főként az autósok számára jól felismerhető legyen az apró gyalogos! Ne feledkezzünk meg a különböző fényvisszaverő csíkokról, felvarrható, ragasztható foltokról, macskaszemekről. Jusson belőlük a kabátra, táskára, esetleg cipőre is! Amennyiben lehetőség van rá, válogassunk inkább világos színű ruhákat a gyereknek. A sötétebb színű öltözet nagyjából csak akkor észrevehető igazán, ha a táv az autó és a gyerek között kb. 30 méter. Ez pedig nem mindig elég a biztonságos fékezéshez.
Forrás: haushaltstipps.net
