Valóban érdemes csíráztatható gabonát beépítenünk az étrendünkbe?
Lucerna, kukorica, rozs, árpa vagy köles. Tényleg egészségesebbek csírázott formában és előnyösebb a fogyasztásuk például a cukorbetegek számára? A kutatások alátámasztják, hogy az ehető magvak csíra állapotában koncentrált mennyiségben tartalmazzák a tápanyagokat.
A csírázási folyamat során az optimális hőmérséklet és nedvesség hatására a szunnyadó mag hajtani kezd. A csírázott gabonánál nagyon fontos, hogy akkor állítsuk meg a hajtás növekedését, amikor a hajtás még csak alig haladja meg a gabonamagot, mert ekkor még nem fordította a növény a magban található ásványi anyagokat a növekedésére.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a nedves, meleg körülmények ideálisak a bakteriális kórokozók megtelepedéséhez és elszaporodásához. Emiatt nagyon gondosan kell kiválasztanunk azokat a magvakat, amelyek biztosan nem szennyezettek.
Aki ódzkodik a csíráktól a fertőzések miatt, az ne fogyassza ezeket a hajtásokat nyersen, de kóstolja meg például sütőben sütés után. A kelféléket javasolt az elkészítésük előtt hűtve tárolni, majd inkább alaposan megfőzve fogyasztani, főként a sérülékenyebb személyek, azaz gyermekek, idősek, betegek és állapotos nők esetében.
A csírákat (akár szárított formában) lisztté őrölhetjük mi magunk is, hogy aztán kenyeret vagy sós kekszeket készíthessünk belőlük.
Tudományos tény, hogy a csírázott barna rizs javította a vércukorszintet és a koleszterinszintet, továbbá a 48 órája csírázó búzacsíra magasabb rosttartalmú, mint a sima búzamag, továbbá antioxidánsokat és aminosavakat tartalmaz, azonban a vita még mindig folytatódik a szakemberek között a csírák táplálkozásunkban folytatott szerepéről.
Forrás: extension.psu.edu/sprouting-the-truth-about-sprouted-grains
