Van egyáltalán valami új a nap alatt?
Vitathatatlan, hogy a találmányok jelentős mértékben befolyásolják az életünket. Az amerikai Medium nevű platform egyik cikke szerint viszont nincsenek találmányok, „csak” felfedezések. Ezt a kérdést igyekszünk körüljárni az alábbiakban.
A Medium mindenképpen fontosnak tartja megkülönböztetni egymástól a „felfedezés” és a „találmány” fogalmakat. A felfedezés olyan jelenségek felismerésén alapszik, amik már léteztek. Felfedezni annyit tesz, mint beazonosítani olyan dolgokat, amelyek elkerülték mások figyelmét és tudatát. A felfedeznivalók elrejtőznek azon szemek elől, amelyeknek (még) nincs megfelelő rálátásuk. A találmány ezzel szemben olyasvalami, ami soha azelőtt nem létezett. A két fogalom a felszín alatti mélységekben erős szállal kötődik egymáshoz. Minden idők eddigi legnagyobb feltalálója, Nikola Tesla úgy vélekedett, hogy az elme egyfajta befogadó, vevő, amivel az univerzumból tudást, erőt és inspirációt nyerhet. Nikola Tesla akaratlanul is ráeszmélt arra, hogy az alkotásai nem az övéi, hogy nem tekintheti magát a teremtés forrásának, hanem annak egy csatornájának; hogy nem ő teremt vagy gyárt valamit, hanem az univerzum teszi ezt rajta keresztül; hogy ő nem a feltaláló, hanem a felfedező.
Az Isteni szikra
Röviden az Isteni szikra c. filmről, melyben Dr. Robert Kearns (Greg Kinnear főszereplésében) gépészmérnök, feltaláló, egyetemi tanár történetét ismerhetjük meg:
A családjával szerény életet élő Robertnek sikerül feltalálnia az ablaktörlő szerkezetet, melytől szakmai és anyagi fellendülést remél, azonban egy gépkocsigyártó nagyvállalat ellopja az ötletét, és sajátjaként viszi piacra. Robert nem hagyja magát, pert indít a mamutcég ellen, és végül – a legkevésbé sem könnyen – meg is nyeri azt.
Az igazságért folytatott küzdelme során van egy jelenet, amikor az egyik szakember azzal az ellenérvvel hozakodik elő, hogy Robert voltaképpen nem alkotott semmi újat, mivel a berendezése egy kondenzátorból, egy szabályozható ellenállásból és egy tranzisztorból áll. Az említett elemek pedig gyakorlatilag az elektronika alapkövei és megtalálhatóak bármelyik katalógusban. Dr. Kearns mindössze annyit tett, hogy kitalált egy újfajta elrendezést, de ez messze nem ugyanaz, mint feltalálni valami újat.
Az előbbi érvekkel tulajdonképpen „álfeltalálóként” prezentált Robert erre adott válasza igen szellemes, mégis gyakorlatias és figyelemre méltóan meggyőző. Válaszképpen ugyanis behozatott egy könyvet, mégpedig Charles Dickens Két város regénye c. művét, melyből felolvasta az első néhány sort: „Ezek voltak a legszebb napok, és a legrosszabbak, a bölcsesség kora volt ez és az ostobaságé.” Itt megállt és kérdezett az ellene, illetve a találmánya ellen tanúskodó szakembertől: az „ezek” szót Dickens találta fel? A tanú pedig szemmel láthatóan kényelmetlennek érezve a helyzetet felelte, hogy: „nem.” Robert azonban további kérdést intéz felé: és azt, hogy „voltak”? A válasz egyértelműen újra csak az, hogy: „nem.” Robert még folytatta néhány szó erejéig, aztán így szólt: „Nézze, hoztam magammal egy szótárt (miközben felmutatta azt), nem ellenőriztem, de feltételezem, hogy a könyv minden egyes szava megtalálható ebben a szótárban.” A tanú bólint. Robert viszont tovább érvel: „Ez esetben egyetért abban velem, hogy nincs egyetlen új szó sem ebben a könyvben (…) Charles Dickens mindössze annyit tett, hogy új elrendezésbe helyezte a szavakat, nem igaz? Dickens valami merőben újat alkotott, nem igaz? És ehhez szavakat használt, hiszen más eszköz nem állt rendelkezésére.” És most következik a lényeg Dr. Robert Kearn remek gondolataival: „A történelem nagy feltalálói is meglévő eszközök felhasználásával alkottak. A telefon, az űrszondák, ezek mind olyan alkatrészekből készültek, amik már azelőtt is léteztek – akár katalógusból rendelhető alkatrészekből.”
