Varázskakaó és a többiek – Anyák napja margójára
Anyák napjához közeledvén igyekszem összeszedni a gondolataimat, mi mindent jelent nekem ez az ünnep. Fontos volt gyermekkoromban, kamaszként, fiatalként is, amikor az anyukámat, nagymamámat köszöntöttem. De mióta a másik oldalon is állok, vagyis anyuka vagyok, egy kicsit más jelentőséggel bír.
Anyukának lenni a világ legjobb, legfelemelőbb és azt hiszem, legnehezebb feladata is. Minden napja csodás, kihívásokkal teli, minden pillanat különleges. Ám vannak olyan mozzanatok, amik kitűnnek a többi közül. Azok a bizonyos elsők.
Az első várandósság
Míg nem leszünk többgyermekes anyukák, egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogyan is lesz hely a szívünkben egyszerre több gyerkőcnek. Aztán ahogy megszületik, megszületnek a tesó(k), minden olyan egyértelmű lesz, és nem is kérdés, hogy az összes gyerekünket egyformán szeretjük. De valamiért az első várandósság izgalma, boldogsága egyedi marad. Persze, ez nem véletlen: akkor még van időnk, energiánk megélni annak a csodálatos 9 hónapnak minden percét, hiszen csakis egy gyerkőcre kell koncentrálnunk.
Az első döbbenet
Amíg az embernek nincs gyereke, elképzelni sem tudja, mivel jár egy ilyen apróság nevelése, életben tartása. És legyünk őszinték, jól van ez így. Aztán amikor megérkezik az életünkbe a várva várt gyermek, vele együtt jön a felismerés: úristen, hogy ez milyen nehéz! Bizony, és a tapasztaltabbak azt állítják, hogy később sem lesz könnyebb!:-) De úgy jó az élet, ha zajlik!
Az első hiszti
Egy gyermek megszületésével villámgyorsan elkezd pörögni az idő. Éppen hogy csak megszoktuk az édes, cuki babakort, amikor is elérkezik a nem kevésbé aranyos, ám annál embert próbálóbb dackorszak. Az első hiszti, azt hiszem, minden szülőt letaglóz. El sem hisszük, hogy az előbb még nekünk cukiskodó apróság most eszeveszett ordításban tör ki, eltorzult arccal, enyhén szólva sem emberi lényre emlékeztető hangon üvölt, mert nem úgy alakult valami az életében, ahogy ő azt elgondolta. Ilyenkor mindannyian elkezdünk reménykedni, hogy az első hiszti az utolsó is volt egyben. Hát, nem így lesz…:-)
Az első kakaó:-)
Egy gyerkőc fejlődését figyelemmel kísérni csodálatos és érdekes dolog. Látni, ahogy megteszi az első, tudatos mozdulatait, később lépéseit, az valami felemelő. És ahogy nő, úgy lesz egyre önállóbb. Észre sem vesszük, és egyszer csak egyedül öltözik, egyedül pakolja össze a holmiját, egyedül készíti el a házi feladatot. Fontos mérföldkövek ezek. Legalább ennyire fontos, amikor a „majdnemhatéves” úgy dönt, az esti/reggeli kakaóját ezentúl ő készíti. Kimondottan élvezi, hogy ez neki már egyedül megy, és bizony a nap bármely szakában képes meginni a maga által készített krémes, tejes italt. Azért az anyák napi ünnepélyre való készülődés közepette kaptam egy ilyen bókot is: „Az én kakaóm is finom, apucié is. De anyuci, a tiéd a legfinomabb! Ez biztos valami varázslat. Valami anyuka-varázslat!”:-) És akkor megtudtam, hogy lehet könnyeket potyogtatni egy bögre kakaó miatt is.:-)
Első Anyák-napi ünnepély
Most már sem világjárvány, sem más nem akadálya nem lehet az ovis, iskolás ünnepélyek megtartásának. Nálunk is megtörtént az első.:-) Nem tudom, más hogy van vele, én egy kicsit tartottam tőle, vajon mennyire bírok gátat szabni a könnyeimnek az „ismeretlen ismerős” anyukák előtt. Biztos, ami biztos, teljes harci felszereléssel érkeztem: minimális smink, százas csomag papír zsebkendő. Valószínűleg sok mindent elárul, ha azt mondom, ezek az „óvintézkedések” jól jöttek.:-)
