A boldogság azok közé a fogalmak közé tartozik, amit egyénenként mindannyian meg tudunk élni, átadni, kézzelfoghatóvá tenni viszont annál nehezebben. Általában egy olyan pozitív érzelmi állapotként szoktuk definiálni, ami által elégedettséget, örömet, nyugodtságot érzünk. Arról viszont nem vagyunk meggyőződve, sem meggyőzve, hogy ez az állapot az egyén életében folyamatossá válhat.
A boldogságunk útjában néha saját magunk állunk! Az önmagunkkal szemben támasztott túlzott elvárások, az, hogy nem magunkra, hanem másokra figyelünk, nagyban megnehezíti a helyzetet. Pedig boldognak lenni nem is olyan bonyolult.
Biztosan veled is előfordult már, hogy az éppen aktuális rossz hangulatodból egy végtelenül édes, dallamos, kedves dal rángatott ki. Meghallottad, és onnantól fogva elfeledkeztél a rosszkedvedről, és minden bajodról.
Sokan felismerik, hogy a boldogság nem egy statikus állapot, hiszen az élet egyszerűen nem így van berendezve. Vannak azonban elégedettséggel, örömmel koszorúzott pillanataink, melyek által derűsebbnek érezhetjük magunkat. Ezek feltöltik az energia készletünket és a kitartás tartályainkat, forrássá válnak, amelyekből a nehezebb időszakokban erőt meríthetünk.
A boldogság lehetősége előttünk hever, ám előfordulhat, hogy néha túl nagy dolgokban keressük az örömöt. Boldog leszek, ha előléptetnek, boldog leszek, ha megkapom a fizetésemelést, boldog leszek, ha lejár a törlesztőrészletem, boldog leszek, ha veszek egy autót. Tényleg, csak ezek vagy ehhez hasonló dolgok tehetnek minket boldoggá?
Voltál már vele úgy, hogy annyira akartad a boldogságot, úgy érezted, mindent IS megteszel érte, de valamiért mégsem jön? Sokszor saját magunkat tudjuk a legjobban akadályozni, a legtöbbször olyan dolgokkal, amikre nem is gondolunk. Egy-egy jól irányzott „Nem” néha bizony csodákra képes!
Szerinted mi a boldogság? Képzeld el, hogy most, ebben a pillanatban neked szögezi valaki ezt a kérdést. Mit válaszolnál? Meglehet, ha bizonyos időközönként újra és újra feltennék ugyanezt a kérdést mindig más és más válaszokkal szolgálnál. Az sem teljesen elvetendő nézet, amely szerint, ahány ember, annyiféle boldogság definíció, mégis akad egynéhány megközelítés, mellyel sokak együtt tudnak rezdülni.
Amiből egy bizonyos szintig mindig lehetne lejjebb venni, az a súlyunk - és az arcunk, nem igaz? A viccet félretéve most ez igazán fontos témát szeretnék érinteni. Méghozzá azt, hogyan is tartsuk meg a lelkünket!
„Légy boldog!”, „Sok boldogságot!” – ontjuk magunkból a szívből jövő jókívánságokat, ha ünnep, alkalom van rá. És éppen adott élethelyzettől függően el is indulunk a boldogságot keresni, mert úgy gondoljuk, az egy hatalmas feladat. Az is, nem arról van szó, de nem minden esetben a boldogság megtalálása a legnagyobb próbatétel az életünkben.
Boldognak lenni a legegyszerűbb és a legbonyolultabb dolog, feladat is egyben. Ha a boldogságra gondolunk, nagy dolgok jutnak az eszünkbe, és nem egyszer az anyagi javaktól, külső tényezőktől várjuk, hogy előcsalogassa belőlünk a legszebb érzést. Pedig a boldogság egészen máshol rejtőzik…
Azt gondolom, a boldogság, mint olyan, minden ember álma, célja és elsődleges törekvése, bárhogy is legyen, alakuljon az élete. A boldog ember bárhol megállja a helyét a világban. Na, de… álljunk csak meg egy pillanatra. Vajon ki tudja, a világban mit is jelent a szó: boldogság. Ha elköltözünk innen Magyarországról, akkor a boldogság számunkra ugyanazt fogja jelenteni, mondjuk keleten vagy a földgömbünk túlsó felén? Más országok lakói hogyan élik meg és értelmezik a boldogság fogalmát?
Sokszor annyira hajszoljuk a boldogságot, hogy észre sem vesszük, hogy éppen életünk legjobb, legszebb, legkiegyensúlyozottabb szakaszát éljük. Mintha nem akarnánk észrevenni, hogy most a jó. Mintha mi magunk állnánk a saját boldogságunk útjában.
Van abban valami, hogy az igazi boldogság néha tényleg csak egészen apró dolgokon múlik. Sokat tanulhatnánk a gyerekektől, akik a legkisebb apróságnak is őszintén tudnak örülni. Pedig a felnőtt élet is tartogat rengeteg olyan, sokszor akár jelentéktelennek tűnő pillanatot, amiben ott rejlik a valódi boldogság.
1939-ben egy Dr. Crane nevű orvos arra szeretett volna választ kapni, hogy mi a boldog házasság titka, éppen ezért összeállított egy - napjainkban már néhol viccesnek ható - kérdéssort, ami alapján a férjek és a feleségek (pozitív és negatív irányban is) pontozhatták egymást.
Ha összehasonlítanánk a hírességek házastársait és a házasságok hosszát, azt a meglepő statisztikát kapnánk, hogy nem a szépfiúként ismert énekesek és színészek élnek a legtartósabb párkapcsolatokban. Ellenben a komikusoknak jellemzően boldog házasságuk van a szépséges feleségeik oldalán.
A napi mókuskerék könnyedén be tudja darálni az embert, és hajlamosak vagyunk az életet nem éppen a napos oldaláról szemlélni. Ilyenkor bármi, ami örömet okoz, jó kapaszkodó, és kitől tanulhatnánk meg jobban, hogyan derítsük magunkat jó kedvre, mint a boldogság földi kis helytartóitól, a gyerekektől!
A boldogság manapság már nem egy lelkiállapot, hanem egy igazán fontos célként szerepel az emberek életében. Azonban így pont, hogy a lényegét veszíti el ez az érzés, és az utána folyó hajsza árthat is nekünk azáltal, hogy az énközpontú gondolkodás felé hajt.
Egy jól működő párkapcsolatért minden egyes nap tennünk kell. Sokszor csak apróságokon múlik a hosszú távú boldogság. Ám ha ezek a kis dolgok elmaradnak, az egy idő után a kapcsolat megromlásához vezethet.
Tudtad, hogy egyes egészségmegőrzésre specializálódott szakemberek napi 5 perc éneklésre buzdítanak minden egyes embert? Ez azért van, mert az éneklés rendkívül jó hatással van testünkre és szellemünkre is! Pont a legjobbkor jött az infó, hogy kedvet támadjon csatlakozni egy karácsonyi kórushoz!
Azok a dolgok, amelyekről feltételezzük, hogy boldoggá tesznek majd minket, mint például a pénz vagy a jó megjelenés - általában nem olyan hatékony boldogságforrások, mint ahogyan reméltük. És a legtöbb önsegítő dolog, amit olvasunk, úgy tűnik, hogy ezekhez hasonlóan csalódást okoz hosszú távon, pedig a boldogságunk leginkább önmagunkon múlik!