11 rejtett erő, melyre a bizonytalanság hívja fel a figyelmünket
A bizonytalanságról zömében elmarasztalóan szoktunk beszélni. Azonban a bizonyosság mostohatestvéréről kiderült, hogy bizony alkalomadtán szükségünk van rá… Hogyan lehetne szükségünk kétségekre, billegő fogódzókra? – tehetnénk fel rögtön a visszakozó kérdést.
Az emberi fejlődés megállíthatatlan zsibongásában, amit nemes egyszerűséggel evolúcióként szoktunk emlegetni, a bizonytalanság számos alkalommal védőpajzsként működött. Teszi ezt ma is úgy, hogy bizonyos helyzetekben óvatosságra, fenntartásokra, kételkedésre ösztökél bennünket.
Tudjuk, hisz éreztük már többször azt a belső féket, azt a furcsa megállj-sugallatot, amire ha nem hallgattunk elsőre, és ellepleztük logikusnak tetsző érveinkkel, később gyakran megbántuk, és legszívesebben visszapörgettük volna az időt a bizonytalanság-érzés ama helyzetébe, hogy másként nyilvánulhassunk meg.
Ha megtanuljuk egészségesen kezelni a bizonytalanságainkat, akkor kis szerencsével ötvözött (én)munkával még akár előnyt is kovácsolhatunk belőlük. Amennyiben sikerül jóban lennünk személyre szabott bizonytalanságainkkal, akár (stratégiai) eszközzé is formálhatjuk az általunk kitűzött célok elérése érdekében.
Megbarátkozni a korlátainkkal a legkevésbé sem tartozik a kitüntetett tevékenységi köreinkhez, azonban meglehet, hogy megéri, mert:
fejleszti a jellemünket – olyan pozitív képességeinket is feltárhatja előttünk, melyeket egy váratlan helyzet beállta nélkül nem is ismertünk volna meg;
felfedi előttünk, mi az, ami igazán fontos az életünkben – rámutat az életünk legértékesebb, ám korábban kissé elhanyagolt területeire, dolgaira, személyeire stb.;
megfigyelhetjük, hogy milyen hosszú is valójában az a lista, melyért naponta hálásak lehetünk;
esélyünk nyílik arra, hogy próbára tegyük értékeinket, intelligenciánkat, hogy gyümölcsöztethessük a korábban tanultakat;
megtanít – lehetőségeink szerint – felkészülni egy újabb váratlan helyzetre;
segít abban, hogy megfontoltabbakká, együttműködőbbekké, együttérzőbbekké válhassunk;
halogatókból cselekvőkké formál bennünket;
esélyt kínál arra, hogy más megoldásopciók felé irányuljon a figyelmünk;
rávezet a helyzetek mérlegelésére, elemzésére;
a fennálló körülményekre lassan, fokozatosan megtanulunk úgy tekinteni, mint felkínált lehetőségekre, nem pedig utunkba gördült életkeserítő, elmozdíthatatlan gátakra;
elfogadjuk, hogy bár az élet számos (legtöbb?) területe előre nem látható, vagy homályos képet fest magáról, és noha nem tudhatjuk milyen eredményt fog hozni a befektetett időnk és energiánk, mégis tudatára ébredhetünk annak, hogy vannak eszközeink, melyek megoldást kínálnak számunkra.
Ha ismerjük a teremtéstörténeteket, tudhatjuk, hogy a mindenség a káoszból lett kozmosszá, rendezetté. Életünk során is megannyiszor előfordul, hogy olyan problémával vagy helyzettel találkozunk, amelyről nincs korábbi tapasztalatunk.
Ilyenkor mindenképpen választanunk kell: átadjuk magunkat a szorongásnak, vagy egy másik - jóval előnyösebb – megoldás mellett tesszük le a voksunkat, és aktiválva a kreativitásunkat, el kezdünk a megoldásokon töprengeni?
Mert mit is tesz az: kreatívnak lenni. Nem mást, minthogy az alkotás képességének birtokában segít létrehozni valamit (teremtés?) A kreativitás és a bizonytalanság kéz a kézben járnak. És mivel szinte mindig bizonytalan körülmények között létezünk, ezért mindenképpen érdemes feltérképezni az ebben rejlő lehetőségek tárházát.