A testszégyenítés romboló hatásai
A független piackutató platform, a Gitnux friss adatai szerint: világszerte az emberek közel 44 százaléka tapasztalt már a testi megjelenésére vonatkozó elítélő-megvető megjegyzéseket - megdöbbentő módon, elsősorban a családtagjaitól. Többek között ennek a romboló kritikának a számlájára írható az, hogy a tinédzserek 94 százaléka elégedetlen a testével, egyáltalán a külső adottságaival. Ez a toxikus, kéretlen „visszajelzés”, az élet szinte minden területén megmutatkozhat: a magánéletben, az utcán, a munkahelyen, közösségben, utazások során, és persze a közösségi média platformokon is.
A testszégyenítést (body shaming) elszenvedett nők 7 százaléka fontolóra vett valamilyen kozmetikai műtétet, és 8 százalékuk arról számolt be, hogy egy egészségügyi szakembertől szenvedett el ilyen jellegű destruktív megjegyzéseket. Egy olyan világban, ahol a „lekövérezés” és „leocsmányozás” mindennapi szokássá satnyult, nem meglepő, hogy a szülők közel 87 százaléka retteg amiatt, hogy a gyermekei valamikor megtapasztalhatják ezeket az önkép-roncsoló, önbecsülés-marcangoló viszonyulásokat.
Bár a statisztika „csupán” a számok szemüvegén át enged betekintést a társadalmunkba, megjegyezendő, hogy mindaz, amit ezen a szemüvegen át szemrevételezhetünk, rendkívül borús és aggasztó. A Gitnux szakemberei megjegyzik: érdemes felvenni egy ítéletmentes védőszemüveget, melynek lencséjén át újra megláthatjuk az egyedi és ismételhetetlen embertársaink rendkívül összetett és páratlan mibenlétének csodáját. Ahelyett, hogy puszta méretekre és formákra redukálnánk egymást.
Testszégyenítésnek nem csupán a túlsúlyos, hanem a sovány emberek is ki vannak téve, sőt bárki, aki éppen nem préselődik bele az „elvárt” keretek közé. Az Obesity Action Coalition felméréséből kiderült, hogy az orvosi értelemben túlsúlyosnak minősített középiskolás fiúk 58, és a lányok 63 százaléka napi zaklatást szenvedett el a testméretei miatt. A szégyenítés azonban a legkevésbé sem korlátozódik a személyek fizikai megjelenésével kapcsolatos kéretlen ítéletekre, hiszen előszeretettel megcélozza a kort, a ruházatot, a testszőrzetet, az étkezési szokásokat és ételeket, a sminket és egyebeket is (talán az is túlzás nélkül kijelenthető, hogy mindazt, ami éppen a szeme elé kerül, aktuális céltáblaszerepet ölt magára).
A PsychCentral.com meglátása szerint: bizonyos mértékben mindannyian szégyelljük a testünket, és a testszégyenítés nem ismer földrajzi határokat, így bárhol felütheti a fejét. Manapság pedig a közösségi médiában megfigyelhetjük, hogy igazán otthonosan mozog ebben a digitális közegben, ahol gyakran kihasználja a névtelenségbe és arctalanságba burkolózás lehetőségeit. A különböző kulturális csoportok eltérő testideálokkal rendelkeznek. Ez utóbbi kapcsán egy 2015-ös tanulmány például az afroamerikai nők testképével összefüggő aggodalmakat vizsgálta, és megállapította, hogy esetükben túlnyomórészt a haj és a bőr tónusa élvez prioritást - míg a fehér nők körében a karcsúság körüli feszélyezettségek uralkodnak.
A közösségi média korszaka kielégíthetetlenül „imázs-orientált”, így a korábbi korokhoz képest erősebbek a megjelenésre összpontosító magatartások és elvárások. Túlnyomórészt a nők körében vált dominánssá ez a „módi”, ami miatt a 97 százalékuk esetében ott lappang a keserű „utálom a testem” érzés - derült ki a Glamour magazin által végzett felmérésből, a 2000-es évek elején.
Nem igazán szorul magyarázatra a kijelentés, mely szerint az emberek testi adottságainak - bármilyen úton-módon történő - megszégyenítése, súlyos hatást gyakorol a megszégyenítésben részesítettek önbecsülésére, mentális egészségére. Bármennyire is szeretnénk azt gondolni, hinni vagy remélni, hogy ezek „csak” ostoba, meggondolatlan, túlzó, tapintatlan megjegyzések, melyek könnyedén „lepörögnek”, nem fognak. Láthatatlan pecsétként beivódnak az élő céltáblaként „használt” egyének énképébe, befolyásolva az általános jólétüket.
