Ahogy ne kommunikálj, ha harmonikus (pár)kapcsolatot szeretnél
Az egészségtelen kommunikáció képes megmérgezni a korábban kiegyensúlyozott emberi kapcsolatainkat. Az időhiány, a kiégés és a sok stressz miatt ingerlékenyebbek lehetünk, amit szóban és testbeszédben is kifejezhetünk. Vigyázzunk arra, hogy mérgünkben vagy fáradtan se kommunikáljunk sértő módon.
Egy akaratlanul rossz hangsúllyal odavetett szó, vagy egy indokolatlan vádaskodás könnyen sebeket tud okozni a másikban. Hogy mi is a szerintünk megérdemelt tiszteletet kaphassuk mindennapi kommunikációnk közben, törekedjünk arra, hogy mi is megadjuk másoknak az elvárt tiszteletet.
Nyíltan és eredményesen kommunikálni nem az ördögtől való, csupán egy kis tudatosságot igényel tőlünk:
A legjobb védekezés nem a támadás, hanem a beismerés!
Természetesen akkor, ha jogos a másik felháborodása, akkor van ez így. Jogtalan kritika esetében mindenképpen védjük meg magunkat, normális hangnemet használva.
Amikor felrónának nekünk valamit, akkor ne vágjunk vissza azonnal, hanem gyorsan átgondolva a helyzetet, ismerjük fel, hol hibáztunk. Ezután őszintén kérjünk bocsánatot a másiktól, valamint ajánljunk fel egy általunk kivitelezhető megoldási lehetőséget az ügy rendezésére, vagy tegyünk (nem légből kapott) ígéretet arra vonatkozólag, hogy a jövőben törekedni fogunk a hasonló esetek elkerülésére.
Támadó és gúnyolódó hangnem helyett tényszerűség!
Ismerek olyan családokat, ahol azt tanítják a gyerekeknek, hogy sohase azt mondják a többieknek, hogy „Buta vagy’”, hanem inkább azt, hogy „Most butaságot csináltál!”.
Így nem az adott személyt minősítik, hanem tőle kicsit függetlenítve az adott cselekedetet éri csupán negatív kritika.
Természetesen minél érettebbek vagyunk, annál árnyaltabban ki kell tudni fejezni magunkat egy számunkra kellemetlen szituáció miatt keletkező érzelmeinket és gondolatainkat. Ilyenkor a kulcs az, hogy ítélkezés helyett tárgyilagosan tudjunk közeledni a másikhoz a közlendőnkkel.
Kihátrálás nélküli szembenézés!
Van az úgy, hogy amúgy is sok teher van a vállunkon, és legszívesebben elfutnánk egy érzelmileg megterhelő konfliktus elől, de ezzel csak elodázzuk a helyzet megoldását. Ráadásul a másik fél értelmezheti úgy is a hallgatásunkat és a kihátrálásunkat, hogy nem elég fontos nekünk a téma rendezése.
Ilyenkor, ha nem érezzük magunkat elég erősnek az ésszerű kommunikációhoz, mondjuk el az adott személynek, hogy értjük a problémáját és nem áll szándékunkban a szőnyeg alá seperni azt, viszont kérnénk egy kis időt a gondolataink és érzéseink rendezésére, mielőtt reagálnánk a kialakult helyzetre.
A konfliktusok az életünk szerves részét képezik, amelyek teljesen természetesek, így nem érdemes úgy tekintenünk rájuk, mint félelmetes helyzetekre. Arra azonban figyeljünk, hogy szóbeli kommunikációnk maximum vitáig fajuljon, veszekedés már ne kerekedjen belőle. Ezen kívül elengedhetetlen, hogy kimondott szavainkat ne csapja agyon a szabotáló testbeszédünk: Hanyagoljuk az elutasító testtartást és a grimaszolást is, és megláthatjuk, hogy erőfeszítéseink sokkal harmonikusabb emberi kapcsolatokat eredményeznek.
Forrás: www.quickanddirtytips.com
