Amikor már a hócipőd is tele! Önmotiválás házilag
Igaz, ma még a szenteste bódulatában élünk, de csak néhányat kell aludni és ránk is köszönt az új év. A karácsonyi hajrá után pihegve, még bőven az ajándékok varázsa és az ünnepi lakomák laktató bűvöletében leledzünk napokig, de már akkor érezzük, hogy kezd kicsúszni a lábunk alól a talaj. Kell egy kevés alkohol, némi illatfelhő a kivilágított lakásban és egy jókora kád forró víz. Ez az a pillanat, amikor azt mondjuk, most volt elég.
A téli megfázás sorozatok, a munka okozta stressz, az ünnepi készülődés és a saját magunkkal való törődés hiánya megtette a hatását. Amikor mély áhítattal kellene élveznünk a pár napos szabadságunkat, mi teljes mélységünkben fetrengve vagyunk képesek szenvedni, gyakorlatilag mindentől, látványosan. Reggel olyan fásultság vesz rajtunk erőt, hogy maximum a bejglis tálcáig bírunk elvánszorogni, hogy mély bánatunkban, már úgyis minden mindegy alapon, a maradék pár rudat is befaljuk. Pizsamában, ha tehetjük. A bejgli sokkot a fáról lelógó szaloncukrok levadászásával csillapítjuk és leöblítjük mindezt néhány jókora bögre forralt borral vagy forró csokival. Nemhogy kimozdulni, felöltözni sincs kedvünk. Vesszen a fogyókúra, ördögbe vele, egyszer élünk! Mi bajunk történhet már az új évig? Ráérünk majd a plusz kilókon siránkozni akkor.
A tévé távirányítója a maximum, amire "rágyúrunk" ilyenkor, és fásultan meredünk az évek óta ismert tévéfilmek világára. Még szerencse, hogy ezeken a filmeken nemhogy nem kell, de nem is szabad gondolkodni, mert ez sem igazán sikerülne.
Szóval, teljes és határozott lelki és testi fáradtság és elernyedés is előfordulhat bárkivel ez idő alatt, ebben nincs semmi meglepő. Adjuk át magunkat a teljes kikapcsolásnak és tespedésnek. Néhány ilyen nap alatt remélhetőleg nem fog a fejünkre dőlni a világ, ha pedig mégis, bátran hagyjuk, hogy valaki más legyen most helyettünk a Superman. Mégis mit tegyünk, hogy ne okozzon ez a teljes szétcsúszás elviselhetetlen lelkiismeretfurdalást nekünk?
Álmodozzunk! Azzal nem ártunk senkinek, ellenben nagyon lehet élvezni. A legjobb, ha csak becsukjuk a szemünket és azt gondoljuk bármit megtehetünk, mint egy igazi kisgyerek. Emlékszem, amikor még kislány voltam azért akartam gyorsan felnőni, mert úgy éreztem a felnőttek korlátlan szabadságot élveznek mindenben. Ma már tudom, hogy ez nem egészen van így, de az érzés azóta sem változott. Ugyanolyan mély meggyőződéssel és lelkesedéssel tudok belevágni minden, szinte őrültségnek gondolt ötletbe, mint akkoriban, amikor még csak játékból tettem ezt és álmodoztam, hogy egyszer meg is valósítom. Ha pedig igazán szeretnénk, hogy ez az álmodozás hasznos legyen számunkra, akkor vegyünk elő egy kis jegyzetfüzetet és írjuk le, miről álmodozunk. Bizony. Lehet, hogy ez egy kicsit furcsának tűnhet, de higgyük el, hogy az ilyen laza és kötetlen álmodozás a legmotiválóbb dolog a világon.
Ne legyenek elvárásaink, de ne is fogjuk vissza magunkat! Lehet, hogy pont ebben az állapotban lelünk rá életünk értelmére, pattan ki egy zseniális ötlet az agyunkból, vagy találjuk ki, hogy hol és kivel szeretnénk a továbbiakban az éveinket együtt tölteni. Ne féljünk álmodozni, mint a gyerekek!
