Az érzelmek hullámvasútján, avagy mi is valójában a neuroticizmus?
A neuroticizmus érintettjei az érzelmek hullámvasútját jóval sűrűbben és intenzívebben tapasztalják meg, mint mások; és gyakran jellemző rájuk a lehangoltság, a szorongás, a túlzott éberség, és egyéb szélsőségesnek mondható érzelmi megnyilvánulások. A neuroticizmus nem tartozik a mentális zavarok kategóriájába, tudniillik ez egy személyiségvonás, ami a mindennapi működést jelentősen megzavaró kontrollálatlan negatív érzelmekre hajlamosítja az egyéneket.
Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a környezetünk történéseire adott reakciókból felépülő szubjektív állapotaink, vagyis az érzelmeink könnyen stimulálhatók, esetleg rendkívül nehézkes számunkra a megnyugvás, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy neuroticizmus állhat a háttérben.
Az eredetileg D.W. Fiske által, 1949-ben felvázolt „Big Five” vagy „Nagy Ötös” személyiségmodell, ma már az egyik legelfogadottabb fejlődéselmélet a pszichológiában. Ez az egyéni személyiségjegyek legmeghatározóbb dimenzióit tárja fel, ami olyan személyiség-leírásokat tartalmaz, mint: a lelkiismeretesség, a készségesség, a nyitottság, az extraverzió és a jelen pillanatban bennünket leginkább érdeklő neuroticitás. A többi személyiségjegyhez hasonlóan, a neuroticizmus is állandónak tekinthető az egyén életében, ugyanis a pszichológia tulajdonságelmélete ezeket a viselkedési mintákat stabil jellemzőknek tekinti.
Egy 2017-es áttekintés arra enged következtetni, hogy a neuroticizmushoz gyakran társul gyengébb mentális és fizikai egészségi állapot. Míg egy 2019-es tanulmány szerint a neurotikus viselkedés bizonyos genetikai változatai olyan „védőfunkciókkal” rendelkezhetnek, mint például: a hosszabb élettartam vagy a magas intelligencia.
Mit jelent neurotikusnak lenni?
A PsychCentral.com meglátása szerint a „neurotikus” kifejezés korunkban gyakran egyfajta stigmaként működik - nagy valószínűséggel a neurózishoz való kiejtésbeli hasonlósága miatt. A neurózist az különbözteti meg a neurotikustól, hogy az előbbi egy szorongással együtt járó mentális zavar, amit hallucinációk, téveszmék, és a társadalomban nem elfogadott viselkedési normák jellemeznek. Egyébként a neurózist a PsychCentral szakemberei eleve egy ma már elavultnak tekintett kifejezésként értelmeznek, amit olyan emberekre „akasztottak rá”, akik számukra megmagyarázhatatlan pszichológiai viselkedést tanúsítottak.
Erről a jelenségről Karen Horney, német pszichoanalitikus is ír A neurotikus személyiség napjainkban c. könyvében. Gazdag példái szerint: régebben minden normálistól eltérő megnyilvánulást hajlamosak voltak neurózisként definiálni. Ám itt rögtön az elején beleszaladunk a „mi tekinthető egyáltalán normálisnak?” kérdéskörébe. Röviden az, amit a társadalom akként, vagyis normálisként fogad el. Ám például a dzsikarilla kultúrában a hallucinációra áldásként tekintettek, mi több, szándékosan elő is idézték azt, főként az elhunyt szeretteikkel való beszélgetés céljából. Akik ezt nem értették, avagy nem tartozott bele a normális készletükbe, rögtön neurotikusnak címkézték az illetőt. Ahogy azt a természeti néphez tartozó embert is, aki kulturális kódoltsága okán valósággal rettegett egy menstruáló nő közeledtétől, és a sort még hosszan folytathatnánk.
A szakemberek szerint, ha a neuroticizmus a személyiség része, előfordul, hogy nem az elsöprő frusztráció és ingerlékenység lesz a válasz, hanem egy belsővé tett negatív érzelem, például: a szorongás.
Neurotikus viselkedésre utaló jelek lehetnek: a szorongva agyalás azon, hogy mások mit mondanak rólunk; szinte megszállottan aggódni amiatt, hogy valamit rosszul csinálunk; extrém bűntudat és szégyen érzése apró dolgok miatt; erőteljes/túlzó aggodalmak és védelmező reakciók - pl. a szeretteink iránt. A megbirkózásban segíthet a mindfulness, a „gondolatátfordítási” technika (negatívat pozitívra, pl. szóbeli megerősítésekkel), vagy éppen az érzelmi intelligencia tréning.
