Az étkezési zavarok tényleg anyáról-lányra „öröklődnek”?
Korunk modern betegsége a testképzavar gyakran kapcsolódik össze kóros étkezési magatartással. A bulimia és az anorexia leginkább a fiatal lányok körében előforduló problémák. A témával foglalkozó szakemberek az elmúlt években elkezdték vizsgálni - egyéb lelki okok mellett - az anyák lányaikra gyakorolt hatását.
Nemrégiben nyilvánosságra hoztak egy tanulmányt, amelynek témája az étkezési magatartás és a pszichológiai profil kapcsolatának értékelése a különféle étkezési rendellenességekkel küzdő anyák és lányaik között: (Fontos megjegyezni, hogy az étkezési rendellenességeket nem lehet egyetlen egységként tekinteni, vagy kezelni.)
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy transzgenerációs hatások érvényesülnek az étkezési szokásokra és a pszichopatológiai tulajdonságokra egyaránt, továbbá az anya befolyása mértékadó az utódok fejlődésénél. Az anyák és lányaik közötti kapcsolat figyelembevételekor két fő befolyásolási mód volt: a modellezés, és az anyák hozzáállása az utódok alakjához, súlyához és étkezési viselkedéséhez, szóbeli üzenetekkel közvetítve, ugratás, kritika és ösztönzés formájában.
Az anorexiában szenvedő egyéneknél kimutatták az anyák emelkedett perfekcionizmusát és vékonyság iránti vágyát. Másrészt az is megfigyelhető, hogy a depressziós nők körében nagyobb a kockázata annak, hogy gyermekük étkezési zavarokkal küzd majd. A konfliktus az anyával való rossz azonosulásban vagy a lány lázadásában rejlik. Noha az utánzás, és az önkép kialakulásának folyamata teljesen összhangban van a normál fejlődéssel, az anorexia valószínűleg az egyetlen eszköz a lányok kezében erre. Tény, hogy minél alacsonyabb az utód BMI indexe, annál súlyosabbak az anya depressziós tünetei, de azt nem lehetett kimutatni, melyik személy betegsége generálta a másik személy problémáját. Viszont negatív kapcsolatot találtak az anya testszégyene és a lány testi megbecsülése között.
A bulimiát illetően a legrelevánsabb összefüggések azt mutatták, hogy mind a lányok, mind az anyák számára nehézségeket okoz az elfogyasztott étel mennyiségének korlátozása. Fontos megfigyelés volt az is, hogy az anyák és a lányok elégedetlensége a saját testükkel szemben szoros összefüggést mutat.
Egyes szerzők megállapításai szerint az apai ugratás a bulimikus viselkedés jelentős előre jelzője lehet, de ez a kérdés további kutatást igényel. Ennek a tanulmánynak a klinikai következményei közé tartozik annak felismerése, hogy az anya - az, aki általában a lányát kíséri a kezelésekre, és ő az elsődleges gondozó, - a lányaival hasonló problémákat is felvethet az étkezés, a testkép és az érzelmi állapot tekintetében. Ezek a problémák nemcsak a lányaikkal fennálló kapcsolatukat befolyásolhatják, hanem az életminőségüket is. Mint más betegségeknél, szintén figyelmet kell szentelni a beteg gondozójára, mivel személyük pozitív és negatív hatással is lehet a betegek kezelésére.
