Az Ózon világnapja
Kisiskolás korom óta tudom, hogy valami nagy gond van odafent. A környezetvédelem, földrajz, vagy az osztályfőnöki órákon bizonyos időszakokban állandó téma volt az ózonlyuk, és hogy egyre csak nő. Aztán megtudtam, hogy nem ajánlatos a déli órákban a napra menni. És ahogy az éveim száma nőtt, úgy szélesedett ez az időintervallum is: 11 órától 15, de most már inkább 16 óráig. Meddig nőhet ez tovább?
Sajnos, a veszély most sem múlt el, sokan vannak, akik nem gondolnak sem a saját, sem gyermekeik, unokáik, az utánunk következő nemzedékek életére. Az viszont biztos, hogy talán ez az egyetlen olyan téma, amivel kapcsolatban a legnagyobb a globális összefogás.
Egységben az erő
Mivel több nemzet is felismerte az ózonréteg pusztulásában rejtőző veszélyeket, így 1987. szeptember 16-án bocsátották ki azt az ún. Montreali Jegyzőkönyvet, mely a sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgálja. Kezdetben 46 ország csatlakozott a kezdeményezéshez, napjainkra nagyjából mindenki. Mi, magyarok, 1989-ben döntöttünk úgy, hogy részt veszünk ebben a „világi” kezdeményezésben.
A Jegyzőkönyv szerint a csatlakozó országok vállalják, hogy megszüntetik az „ózongyilkos” (tehát a magas légköri ózont lebontó klórozott) vegyületek gyártását, forgalmazását és használatát. Ilyenek a spray palackok hajtógázaként vagy hűtőgázként szolgáló CFC- és HCFC-gázok (vagyis freonok és halonok), melyek légkörben való feldúsulása okozza a problémát. Ez a téli időszakban az ózonréteg elvékonyodásához vezet.
Időgép híján
A környezetünkért, Földünkért ma kell tennünk. Félő, hogy évek múlva már késő lesz. Az időt visszapörgetni nem tudjuk, időgépünk sincs, amivel visszarepülhetnénk pár százezer órát, hogy helyrehozzuk, amit elrontottunk.
Ez a rövid film is erre kívánja felhívni a figyelmet:
Forrás: greenfo.hu, wikipedia.org
