Dolgok, amiktől lehet félni – Csak nem érdemes!
Ha az ember életében jön, vagy jönne egy-egy olyan pillanat, amikor fontos döntést kell hoznia, és ez – némi túlzással – gyökeresen felforgatná az életét, vegyes érzelmekkel áll a dolog előtt. Egyrészt várja, mert valami új, talán jobb dolog vár rá. Másrészt tele van félelemmel, szintén az újdonság, az ismeretlen miatt.
Mert mi van, ha rossz döntést hozunk? Ha pár év, hónap, hét, esetleg nap múlva már teljesen más lesz a véleményünk. Hát, ez benne van, de sokszor csak túlaggódjuk a dolgokat.
Miért kellene félnünk mondjuk attól, hogy…
... másik városba költözzünk?
Vagy hogy munkahelyet váltsunk? Ha egyszer nem találjuk a helyünket a városban, ahol élünk, vagy mondjuk nem szeretünk bejárni dolgozni, nem motivál már minket semmi, sem a csapat, sem a munka, sem a fizetés, akkor mitől félünk? Igen, nehéz elszakadni a biztostól, még ha az amúgy rossz is és már nem visz előre minket. De egyszer lépni kell, és ahogy mondják, bátraké a szerencse. Bízzunk magunkban, a képességeinkben és higgyük el, hogy máshol is megálljuk a helyünket.
... elvállaljunk egy új feladatot a munkahelyünkön?
Tartunk a kudarctól, hogy belebukunk az új feladatba, és csalódást okozunk a főnöknek, a kollégáinknak, de első sorban talán magunknak. De ha mindig ez jár a fejünkben, soha nem jutunk majd előre, sem szakmailag, sem emberileg. Néha jó, ha feszegetjük kicsit a határainkat, megtapasztaljuk, mennyit bírunk. Egy esetleges kudarcból is tanulhatunk, a sikerek pedig növelik az önbizalmunkat.
... kimondjuk a saját véleményünket?
Mindig, minden társaságban akad legalább egy olyan személy, aki maximálisan meg van győződve róla, hogy neki van igaza, és a véleményét minden áron rá akarja erőltetni a többiekre. Sokszor tudod, hogy tévúton jár, ám a békesség kedvéért inkább megtartod magadnak a véleményed. Legtöbbször akkor is, ha nagyon is ki kellene mondanod. Állj ki magadért, mondd ki és légy büszke a véleményedre, gondolataidra.
... véget vessünk egy olyan kapcsolatnak, amiben már nem vagyunk boldogok?
Miért tartunk ki olyasvalaki mellett, aki mellett már rég nem vagyunk boldogok? Mert sajnáljuk őt? Sajnáljuk magunkat? Félünk attól, hogy egyedül maradunk? Vagy talán mindentől így, egyszerre? De miért ne adhatnánk meg a lehetőséget neki, vagy magunknak, hogy találjunk egy olyan embert, szerelmet, barátot, aki mellett ő is, mi is kiteljesedhetünk.
Forrás: brigitte.de
