Ezért érdemes lapozgatni a „füveskönyveket”
A sokak ágy mellé helyezett olvasmányává vált Márai-féle Füves könyv olyan minden embert érintő és érdeklő kérdéseket tart szem előtt, mint: a testi fájdalom enyhítési módjai vagy éppen a mindennapi alapigazságok. Az eredetileg botanikai ismeretek közlésére alkalmas füves- vagy füvészkönyvek idővel életbölcsesség-gyűjteményekké váltak, melyek az élethosszig tartó önismeret útján tanácsokkal, intelmekkel és útmutatásokkal szolgálnak bennünket.
A lélek és szellem orvosságává formálódott füveskönyvek
Márai Sándor immár klasszikusnak számító Füves könyve olyan gyógyító gondolatokat tartalmaz, melyekről – mint írja – köze van az emberhez. A régi bölcsek minden korban hasznos és értékes tudástárából nyújt át olvasói számára egy csokorra valót – olyanokéból, mint Epiktétosz, Marcus Aurelius és a sztoikus filozófusok. Hiszen egyetlen kor emberét sem kímélik az örök emberi kihívások és próbatételek, ezért mindenképpen jól jön a hasznos, tapasztalatokon alapuló tanítás a félelemmentes életről, a jókedvről vagy éppen a hatalomról.
Lássunk egy kis ízelítőt a Füves könyvben jegyzett „A válságos tízpercekről” címmel ellátott részből. Ebben Márai arról gondolkodik, hogy minden életkor, életszakasz és nap magában foglalja a maga válságosnak nevezhető tízperceit. Ezen néha végtelennek tűnő néhány perc arról ismerszik meg, hogy mindaz, amit a beköszöntés idejéig optimálisan végeztünk, esetleg elviseltünk, az hirtelen elviselhetetlenné formálódik. Ilyenkor hajlamossá válunk arra, hogy kizárólag a dolgok, helyzetek és események kedvezőtlen oldalára szögezzük a tekintetünket. Beleértve saját magunkat is. A jó hír az, hogy ezek mulandó, tiszavirág életű pillanatok, melyekből mindig van kiút. Segíthet, ha lazítunk, rövid ideig abbahagyjuk a munkát, amit végzünk, és hagyjuk elmúlni a válság eme perceit.
Gárdonyi Géza Égre néző lélek és Földre néző szem címmel ellátott füveskönyvei ugyancsak számos örökzöld gondolatkincset tartalmaznak. A leírtakat fiai számára hagyta hátra szellemi örökségként, lelki-erkölcsi fogódzók gyanánt. A Gárdonyi által intelmekként meghatározott jegyzeteket okulásra, tanácsadásra, az élet visszatérő kérdéseire adott válaszként írta, melyek kapcsán megjegyzi, hogy: „Ha a halál elragad közületek, ezekben a jegyzetekben megtaláljátok az én intő, őrködő, javatokra gondoló lelkemet.”
Fontosnak tartotta szólni a társaságról, amelyről úgy vélekedett, hogy, aki folyamatosan a társasági élet után vágyakozik, az „lelki hiányokban leledzik”, hozzáfűzve, hogy az emberiség kiválói leginkább a magányt részesítették előnyben, és noha megtisztelve érezték magukat azzal, ha valaki ellátogatott hozzájuk, mégis a legnagyobb örömüket a csendes magányban lelték. Mindemellett óva intette gyermekeit azon emberek társaságától, akiknek „minden szava mézes”, a hízelkedőktől, a csúfolkodóktól, a hibákat tetszetős jellemvonásként feltüntetőket, ahogy azoktól is, akik sokkal több pénzt elköltenek, „mint amennyi tőlük illenék”. Meglátása szerint kellemes az az ember, akiről az elme „kedves képeket költ”, ám a panaszkodó ember amellett, hogy unalmas, még rendkívül kellemetlen is. Figyelmeztet arra, hogy se a méltóságos arc, se az erős hang ne tévesszen meg bennünket, hiszen „a páva is méltóságos állat, de azért nincs több esze, mint a tyúknak.”
Hasznos tanácsokat, gondolatébresztőket, tanításokat, módszereket, felismeréseket és motivációkat tartalmazó (többnyire az utókor által összeállított) füveskönyvet, olyan nagyszerű elmék és kiváló gondolkodók is alkottak, mint:
Szepes Mária, Friedrich Nietzsche, Nyírő József, Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Tormay Cècile, Babits Mihály, Széchenyi István, Fekete István, Szerb Antal, József Attila, Ady Endre, Móra Ferenc, és a sort még hosszan folytathatnánk. Érdemes ezeket a bölcsességeket az éjjeliszekrényre helyezni és a mindennapi fellapozásuk által töltekezni.