Hányféleképpen lehet vége a világnak?
A könyvekben és filmalkotásokban a világvége témája mindig lebilincseli az érdeklődőket. Ám az elmúlt évek járványokban és természeti csapásokban sem szűkölködő időszaka sokak figyelmét terelte erre a kérdésre. Kétségtelenül egy olyan témáról van szó ez esetben, mely a laikusoktól kezdve a tudós közegig mindenki fantáziáját megmozgatja.
Manon Fargetton a Tíz nap a világvége előtt című sci-fi regényében azt sejteti, hogy többé-kevésbé kiszámítható a világ végének közelsége. De vajon milyen jelek utalhatnak arra, melyek alapján egész tömegek hívják fel a figyelmet a vég küszöbön állására? A tudósok jelenlegi konszenzusos meglátása szerint a bolygónk nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Az emberek többsége viszont nehezen fogadja el azt, hogy egyszer véget is érhet itt az élet.
Belső és külső veszélyek szorításában
Más nézetek szerint viszont ez elkerülhetetlen, már csak azt figyelembe véve is, hogy a kék bolygót a belső veszélyeken túl, külső, kozmikus veszélyek is fenyegethetik. A bolygókutatók jelenlegi tudása szerint több földközeli objektum is van, melyek között 32 ezer kisbolygót és több mint 100 üstököst is számon tartanak. Megnyugtatásul jegyzik meg, hogy ezen számon tartott égitestek egyike sem közelíti meg annak az aszteroidának a méretét, mely azt a bizonyos 66 millió évvel ezelőttre datált dinoszaurusz pusztítást okozta.
Big Bang után Big Rip?
Vajon az exponenciálisan táguló univerzum végül potenciálisan aktiválja a Big Bang (ősrobbanás) legkisebb testvére, a Big Rip forgatókönyvét? Vajon gyors megsemmisülés vár ránk, vagy hosszan elnyújtóztatott tortúra? Netán az optimista szkript kerül előtérbe, mely szerint a vég egyúttal valami jobbnak, szebbnek, nemesebbnek a kezdetét is magában hordozza? Ám ami még ennél is fontosabb kérdés, hogy vajon csak ártatlan és tehetetlen elszenvedői vagyunk mindennek, avagy nekünk is volt némi részünk a végelőidézésben? Ingázunk fikció és valóság között, melyek időnként olyannyira egymásba kapaszkodnak, hogy a szétválasztásuk, megkülönböztetésük nehéz feladatnak bizonyul.
Tűz általi vég?
Vannak olyan apokalipszis-elméletek, amelyek szerint a legutóbbi víz általi pusztítást tűz általi megsemmisülés követi. Ezen nézet tudósai szerint nagyjából 5,4 milliárd év múlva a Nap a Merkúr és a Vénusz után a Földet is felperzseli. A szakaszokat pedig úgy képzelik el, hogy a fény és a hő fokozatosan növekedik, melynek hatására először erős üvegházhatás, majd az óceánok vizeinek felforrása, a jégsapkák olvadása követi, végül pedig a kék bolygónkból tűztől vörös bolygó formálódik. Ezért sok tudós komolyan hisz abban, hogy itt az ideje az új bolygók felderítésének, melyek a Föld lakossága számára menedéket kínálhatnak (ezidáig a Mars jött szóba).
AI-apokalipszis?
Akadnak azonban olyan meggyőződések is, melyek szerint egyfajta AI-vég is elképzelhető. Az ember alkotta mesterséges intelligencia kezébe veszi az irányítást, kiveszik alkotóik kezéből az uralmat, és bosszút állva korábbi elnyomásukért végeznek az emberekkel. Szerencsére azonban (egyelőre) egyik veszély sem látszik végzetesnek, azonban ez ne szolgáljon felmentésül számunkra, hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a holnapot a ma tettei is erőteljesen formálhatják.