Hogyan ne agyaljuk túl a dolgokat?
“Mi van, ha nem fog sikerülni? Mi történik, ha ő nem így gondolja? Talán meg sem engedhetem magamnak…” Néha ilyen, és ehhez hasonló gondolatok gyötörhetnek bennünket, ráadásul „életben tartásukkal” belemerülhetünk a fejünkben zajló események véget nem érőnek mutatkozó spiráljába, ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnénk.
A gondolkodás képessége varázslatos ajándék. Emberlétünk alappillére. A neves francia filozófus, René Descartes, értekezéseiben úgy értelmezte a gondolkodást, mint ami úgy megy végbe bennünk, hogy arról közvetlen tudomásunk van, amibe beletartozik az értés, az akarat, a képzelet és az érzés együttese. A pszichológus és nyelvész Pléh Csaba szerint a gondolkodást elsősorban a nyelv határozza meg; Wittgenstein számára az életmódot és a világképet jelentette; Bernát Alexander általában a lelki életet és a megismerést értette ezen. Rudolf Eucken a belső ellentmondásokat elrendező életformának látta a gondolkodás útját és valóságát, míg Szabó Sándor az objektív világ (vissza)tükrözéseként definiálta azt.
A gondolkodás tehát belső, megtagadhatatlan igényünk, azonban Dr. J. Christopher Fowler pszichiáter fontosnak tartja megkülönböztetni egymástól a megfelelő gondolkodást a túlzó mértékűtől. Az agyat utánozhatatlan processzorhoz hasonlító Fowler rámutat arra, hogy naponta akár 35 ezerszer is képesek vagyunk tudatos és tudatalatti döntések meghozatalára.
Vajon honnan tudhatjuk, hogy immár nem csupán kíváncsi természetünk információkkal való kielégítéséről van szó, hanem átlépve egy egészséges határt a túlgondolás problémává nőtt az életünkben?
Elsőre megtévesztő lehet a felismerés, hiszen a túlgondolás kísértetiesen hasonlít a problémamegoldás igényéhez, azonban közelebbről megvizsgálva rájöhetünk arra, hogy nem így áll a dolog. A problémamegoldás során ugyanis kérdéseket teszünk fel, mégpedig azzal a céllal és szándékkal, hogy válaszokat és megoldási lehetőségeket leljünk. A túlgondolás esetében viszont nincs jelen a problémamegoldás szándéka, sőt: esetenként maga a potenciális probléma sem létezik - például: olyan témák túlagyalásáról lehet szó, mint amit valaki nem szeret magában, nem tud megváltoztatni, avagy igazából nincs is szándékában lépéseket tenni a megváltoztatás irányába, „csak” megszállottja lesz ennek a vélt/valós (belső) problémának. További példa: a múltbéli eseményeken való rágódás, a hibák, beszélgetések és aggodalmak elmében való újrajátszása.
A szakember szerint ez megakadályozhatja a fontos döntések meghozatalát, a jelen pillanat élvezetét, elszívja az energiát, befolyásolja a mindennapi stresszhelyzetekkel való megbirkózás képességét, és idővel akár szorongáshoz, depresszióhoz is vezethet (egyéb tünetei: fejfájás, hányinger, koncentrálási és alvási problémák). A felülkerekedés érdekében fontos, hogy a gondolatok terén is tudjunk priorizálni, beazonosítani a leggondosabb megfontolást, elemzést és utánajárást igénylő döntéseket.
