A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a múltbeli élményeink – különösen a fájdalmasak – elsősorban az elménkben élnek tovább. De mi van akkor, ha a testünk is „emlékezik”? Egyre több terapeuta és kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy a test – különösen bizonyos területei, mint a váll vagy a csípő – valóságosan tárolhatja az érzelmi és traumatikus élményeket.
A meditáció sokak számára misztikus vagy elérhetetlen szokásnak tűnhet – pedig már napi néhány perc gyakorlás is látványos változásokat hozhat a testi-lelki jóllétben. De mi történik, ha 30 napig minden nap időt szánsz rá?
Az alvás elengedhetetlen az egészséges élethez: javítja a memóriát, szabályozza az anyagcserét, és segíti a regenerációt. Ha gyakran érzed magad fáradtnak, ingerlékenynek, vagy éjjelente sokszor felébredsz, ideje lehet átgondolni az alvási szokásaidat. Jó hír, hogy számos természetes módszerrel javíthatod az alvásminőségedet – gyógyszerek nélkül.
Napi nyolc óra minőségi alvással, rendszeresen végzett testmozgással, tíz-tizenöt perces pihenőidőkkel, relaxációs gyakorlatokkal csökkenthető a vizsgák előtti szorongás és stressz. A kiegyensúlyozottsághoz ilyenkor még fontosabb a tudatos felkészülés, a megfelelő időbeosztás, a napi vagy heti teendők pontos összeállítása.
A hajhullás természetes jelenség – a hajunk ugyanis folyamatos megújuláson megy keresztül. Mégis, amikor fésülködés vagy zuhanyzás után jókora csomók maradnak a kezünkben, óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon ez még normális, vagy már baj van?
Hol húzódik a határ az ártalmatlan és a veszélyes fejfájás között? Mikor van okunk aggodalomra – és hogyan enyhíthetjük a mindennapjainkat megkeserítő tünetet?
Stressz + étvágy = túlevés? A válasz sajnos gyakran igen. Ha a cél a kiegyensúlyozott testsúly vagy egy sikeres életmódváltás, az érzelmi evés rejtett akadályokat gördíthet elénk – anélkül, hogy észrevennénk. A stressz hatására felszabaduló hormonok „komfortételek” után kiáltanak, és a cukros–zsíros csábítás gyakran győz. De mi zajlik ilyenkor a háttérben?
A stressz az élet természetes része, de ha tartósan jelen van, komoly hatással lehet a szervezeted működésére. Nemcsak a lelkiállapotodra nyomja rá a bélyegét, hanem fizikai tüneteket is okozhat, és hosszú távon akár betegségek kialakulásához is vezethet.
Folyton kattog valamin az agyad, nem tudod kikapcsolni, hiába próbálod lehalkítani a gondolatokat. Ismerős? Pedig de jó lenne egy kicsikét lejönni arról, milyen feladatok várnak épp rád, vagy, hogy milyen problémákat kell megoldj, mert te úgyis mindent elbírsz, kibírsz, elsimítasz… Hoztunk pár tippet, miként tehetsz magadért, és „kapcsolódhatsz le picit a rendszerről”!
Ne legyünk álszentek, egy olyan téma következik, ami mindenkit érint! Merthogy csúnyán beszélni mindannyian szoktunk, ez vitathatatlan. Ám, hogy mi rejlik mögötte, az már egy érdekesebb kérdés. Utánajártunk, és annak is, mi az egészséges mérték és, hogy mire kell odafigyelnünk, mielőtt kicsúszik valami olyan a szánkon, aminek nem kéne.
A pszichológusok és a bőrgyógyászok egyaránt hangsúlyozzák, hogy a bőrünk és a lelkünk állapota között szoros kapcsolat van. A tudományos kutatások is megerősítik, hogy a pszichés egyensúly közvetlenül befolyásolja a bőrünk egészségét, de ez fordítva is igaz. Nyugodtan kibővíthetjük tehát a mondást, mely szerint a „szem a lélek tükre”, merthogy ez a bőrre is tökéletesen igaz!
Az állkapocs kattogása kellemetlen és aggasztó tünet lehet, amely sokaknál előfordul. Bár elsőre nem tűnik komoly problémának, hosszabb távon fájdalmat és diszkomfortérzetet okozhat. Az állkapocs kattogása mögött különböző okok állhatnak, de a legtöbb esetben kezelhető, sőt, akár meg is előzhető.
A sportolás nemcsak az egészségünk megőrzésében játszik kulcsszerepet, hanem segít a stressz levezetésében, az önbizalom növelésében és a közösséghez tartozás érzésének erősítésében is. Azonban a megfelelő sportág kiválasztása sokszor nehéz döntés lehet.
Te is érezted már, hogy idegességedben elkezdesz remegni? Ez a különös és néha kellemetlen jelenség sokunk számára ismerős lehet – legyen szó egy fontos találkozóról, vizsgáról vagy váratlan konfliktusról. De mi történik ilyenkor a testünkben, és hogyan tudjuk ezt kezelni?
Vajon miért élnek egyes emberek akár 100 évet vagy annál is többet, miközben másoknak jóval kevesebb jut? Ehhez a kérdéshez kapcsolódóan született meg a „kék zónák” fogalma, amely olyan régiókra utal, ahol az emberek kiemelkedően hosszan és egészségesen élik mindennapjaikat. Ezeket a területeket Dan Buettner író és kutató (a National Geographic díjnyertes újságírója) azonosította, aki társaival együtt alapos vizsgálatokkal derítette fel a jelenséget.
A rengeteg ránk zúduló információ. A folyamatos nyüzsgés, hogy le ne maradjunk valamiről. A fogyasztói társadalom. A sok-sok felhalmozott dolog körülöttünk, amelyek nagy részére valójában semmi szükségünk…Ugye neked is van egy olyan érzésed, hogy akár a te életedet is vázolhattuk volna ebben a néhány sorban?
Száz évvel ezelőtt, valószínűleg a pszichoanalízis atyjaként ismert Sigmund Freud munkáinak hatására, megszületett az az elképzelés, hogy a stressz elraktározódik a test bizonyos részein. E meglátások szerint midőn az emberek elfojtják, esetleg megtagadják az érzelmeiket, azok később testi tünetekként jelennek meg. Az ebből való kiutat pedig az érzelmek fel- és elismerésében, valamint kezelésében lelték meg. Mit mondanak ma a tudósok a stresszről?
“Mi van, ha nem fog sikerülni? Mi történik, ha ő nem így gondolja? Talán meg sem engedhetem magamnak…” Néha ilyen, és ehhez hasonló gondolatok gyötörhetnek bennünket, ráadásul „életben tartásukkal” belemerülhetünk a fejünkben zajló események véget nem érőnek mutatkozó spiráljába, ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnénk.
2022-ben az Egészségügyi Világszervezet a munkavégzés miatti kimerültséget a megfázásos és egyéb betegségekhez hasonló besorolásban részesítette, mellyel orvoshoz lehet fordulni és kezelést lehet igényelni. A kimerültség olyan mindennapi tevékenységeket erőteljesen gátló tünetekkel járhat együtt, mint: a rosszkedv, a figyelemzavar, az antiszociális viselkedés, a magas vérnyomás, az alvási és emésztési zavarok.
A német Dr. Robert Frank által 1931-ben felismert nőket érintő tünetegyüttes, ami premenstruációs szindrómaként (PMS) vált közismertté, a ciklust megelőző napokban megannyi nőt érintő állapotot, jelöli. Mit érdemes tudnunk erről, és hogyan tehetjük elviselhetőbbé?