Jelek, amelyek ADHD-ra utalhatnak
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) egyike a leggyakrabban előforduló mentális rendellenességeknek, amelynek érintettjei főként a gyermekek. A legjellemzőbb tünetek közé sorolható a fókusztartás hiánya, a túlzott mozgásos aktivitás, valamint az impulzivitás. Az érintettek életének minden területére hatással van, befolyásolva a napi feladatok végzését és az interperszonális kapcsolatok egyaránt.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő egyének naponta szembesülnek a koncentrálás problémájával, a szétszórtsággal, és nehezükre esik a nyugton maradás. Gyakran igen nagy nehézségekbe ütköznek a társas kapcsolatokban, ugyanakkor tipikusan fejlődő társaikhoz képest kevesebb sikert tapasztalnak - jegyezte meg Bunford Nóra klinikai szakpszichológus, ADHD-kutató az Élet és Tudománynak adott 2020-as interjúban. Mivel az elmúlt években kiugróan megnőtt az ADHD-diagnózisok aránya, ezért már sokan civilizációs betegségként tekintenek erre.
Egy 2007-es hazai tanulmány a figyelemzavaros-hiperaktív gyermekek kognitív profilját hasonlította össze a tipikusan fejlődő társaival (lásd a Pszichológia folyóirat 2007/4. számában). A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy az ADHD-s gyermekre általában jellemző, hogy hajlamos alábecsülni önmagát, ami pedig nagyrészt az iskolai és társadalmi viszonyulás következtében válik lehetővé.
Az ADHD kialakulásának kérdései körül olyan faktorok léphetnek képbe, mint a genetika és a környezet. A kimutatások szerint a 6-12 éves kor közötti fiúk esetében (6-9 százalékig terjedő előfordulási arány) gyakrabban fordul elő, mint a lányoknál (2-3 százalék), valamint az ikerpárok esetében is gyakoribbnak tekinthető. Az arányok serdülőkorra lányoknál már 1-2 százalékra csökkennek, a fiúknál pedig 3-4 százalékra. Az ADHD-s gyermekek rokonsága körében megfigyelték, hogy esetükben magas a pszichopatológiai megbetegedések aránya. A környezeti tényezőket figyelembe véve korábbi, 1999-ben végzett (Wender által) vizsgálatokból kiderült, hogy a nagyvárosokban élő, hiperaktív gyermekek esetében enyhe krónikus ólommérgezés állhat fenn. Más kutatók (például Cunningham és munkatársai) pedig azt figyelték meg, hogy az ADHD-s gyermekek szülei gyakrabban élnek valamilyen káros szenvedéllyel (pl. cigaretta, alkohol).
A Psychiatry.org szakértői szerint a tünetek jelentős szenvedéshez és megannyi problémához vezethetnek. Előfordulhat például, hogy a részletekre nem figyelve óvatlanul hibákat követnek el (iskolában és munkahelyen), nehéz a tevékenységeikre összpontosítani egy előadás, beszélgetés során. Nem végzik el a feladatokat, nehezen gazdálkodnak az idővel, kerülik a tartós szellemi erőfeszítéseket igénylő feladatok végzését vagy halogatják, esetleg elfelejtik azokat.
