Ki csap be kit? A párkapcsolati hűség és hűtlenség esetei
A hűség és hűtlenség kérdésétől szinte elválaszthatatlan a monogám kapcsolatok megértése. A The Michigan Daily értelmezésében az egész életen át egyetlen partner melletti élés gondolata sokakat megrémít. Egyes meglátások szerint mindez egyfajta biológiailag és érzelmileg is megerőltetőnek, egyúttal fenntarthatatlannak titulált társadalmi rituáléként van jelen az emberek életében.
A modern monogám kultúra mindössze ezer éves múlttal rendelkezik
Az első főemlősök idővel elkezdtek csoportokba verődni, ám napjaink egyes főemlősfajtáira (pl. a bonobókra és a csimpánzokra) jellemző, hogy akár több egyeddel is párosodnak – jegyzi meg Kit Opie evolúciós antropológus. Az emberek többsége viszont (már) nem követi ezt a példát. Mindezt a kutatók leginkább az utódok egészségének és biztonságának megőrzésével indokolják. Ahogy ugyanis egyre gyarapodott a csoport, úgy nőttek a szexuális úton terjedő betegségek is. Emiatt szükséges volt új intézkedések, társadalmi normák kialakítására – melyek egyike éppen a monogámia volt. Néhány biológus (pl. Dieter Lukas) szerint a monogámia evolúciós rejtvénynek tekinthető. Ahogy azt is hozzáfűzi, hogy az állatok esetében is előfordul a monogám életmód követése – példának okáért az arany oroszlánmajmocska pár egymáshoz hűséges, és osztozik az utódnevelés feladataiban is.
Az ember esetében – mint ez lenni szokott – minden sokkal bonyolultabb, ahogy a párzási rendszere is rendkívül rugalmasnak minősíthető – fűzte hozzá Bernard Chapais antropológus egy áttekintésében. Hogy miben nyilvánul meg ez a párkapcsolati rugalmasság? Chapais professzor erre adott válasza az, hogy mindössze az emberi kultúrák 17 százaléka tekinthető szigorúan monogámnak. Mi van a többivel? A túlnyomó többség vegyes házasságtípust alkalmaz – néhányan monogámok, mások poligámok, elvétve pedig beszélhetünk többférjűségről is. A társadalmi-gazdasági rendszerek tehát sajátságos családi modelleket alkotnak és tartanak életben a saját erkölcsi mércéjük szerint. Ami az egyik kultúrában bevettként van számon tartva, az a másik nézeteitől gyakran igen távol esik. Gondoljunk itt kiragadásként az olyan házasságformákra, mint: a vendégeknek felajánlott feleség/leánygyermek, vagy a nős férfinak egy másik férfi feleségével folytatott ideiglenes kapcsolatára.
Barbara Lobodzinska hűséget és hűtlenséget tárgyaló tanulmányában olvashatjuk, hogy a monogámiát szigorúan betart(at)ó kultúrákban a házasságon kívüli nemi kapcsolatok tiltólistás helyre kerültek. Ám a hűség áthágása miatt kirótt halálbüntetés csak a feleségekre vonatkozott, a férjekre nem. A monogámikus házasság sok helyen még alakulófélben van, nem nyerte el végleges formáját, betartása sűrűn ütközik nehézségekbe. A válások többsége mind a mai napig hűtlenség miatt kerülnek napirendre – valamiért a közvélemény megértőbb a férfi hűtlenséggel kapcsolatban, mint a nők esetében.
A házastársak egymás iránti kölcsönös hűsége viszont csak egyike azoknak a (nélkülözhetetlennek tartott) tényezőknek, melyek révén jónak nevezhető egy kapcsolat. A megkérdezett házasok szerint olyan egyéb tényezők is meghatározók lehetnek, mint az anyagi körülmények, a szellemi közösség, a házasfelek jellembeli tulajdonságai, a közösen szőtt tervek, a közös érdeklődés. A családkutatók meglátásában a hűtlenség a párok közötti kielégítő kapcsolat hiányából következik. Dr. John és Julie Gottman álláspontja az, hogy a legtöbben mégis értékelik a párkapcsolati hűséget, amit az egészséges kapcsolatok központi elemeként tartanak számon. Ezekben a kapcsolatokban pedig kulcsszerephez jut a bizalom, a nyílt kommunikáció, az egymás iránti elkötelezettség, az erős konfliktusmegoldó készség, és egymás kölcsönös támogatása.
