Kiderült! Ettől boldogok az emberek
A boldogság azok közé a fogalmak közé tartozik, amit egyénenként mindannyian meg tudunk élni, átadni, kézzelfoghatóvá tenni viszont annál nehezebben. Általában egy olyan pozitív érzelmi állapotként szoktuk definiálni, ami által elégedettséget, örömet, nyugodtságot érzünk. Arról viszont nem vagyunk meggyőződve, sem meggyőzve, hogy ez az állapot az egyén életében folyamatossá válhat.
Abban sem lehetünk biztosak, hogy megannyi küzdelem, szenvedés, keresés, vívódás, harc, áldozathozatal láttán, végül: egy ragyogó reggelen ajtót nyit a sokat várt boldogság. Mi több, hatalmas bőröndjével együtt közeli rokonait is magával hozza, köztük például: vidámságot, felhőtlenséget és optimizmust.
De akkor mi tehet minden embert boldoggá?
Hogy a boldogság megértésének igénye mennyire foglalkoztatja az embereket, arról már a legnagyobb ókori bölcsek is tanúskodnak. Korunkban a Harvard kutatói egy nagyobb lélegzetvételű, több évtizedet átölelő monumentális tanulmányban keresték a választ arra a klasszikus kérdésre, hogy: mi fán terem a boldogság, és mitől válnak az emberek leginkább boldoggá?
Az 1938-ban útnak indított kutatás során minden második évben részletes kérdéseket intéztek a 724 résztvevőnek (a világ minden tájáról) arról, hogy milyennek látják az életüket. Első nekifutásként sokan arra gondolnak, hogy egészen bizonyosan helyhez jutott a boldogság listán a karrierben történt előrelépés, a felhalmozott vagyon, a fizikai aktivitás, az egészséges táplálkozás.
Ám a kutatásból kiderült, hogy a több mint 80 évig újra és újra megkérdezett emberek szerint nem ezek az értékek voltak a lista élén. A legtöbben szinte egyöntetűen arról számoltak be, hogy meglátásuk és tapasztalatuk szerint a legfontosabb boldogságfaktor a pozitív kapcsolatok megléte. Azok az emberek, akik minőségi kapcsolatokkal rendelkeznek boldogabbak, egészségesebbek és tovább is élnek, mint magányos társaik. A kapcsolati, azaz szociális fittség rendkívül fontos, ami minél egészségesebb és kiegyensúlyozottabb, annál inkább növeli a boldogságot és a kiteljesedést.
Nyolc évtized, ugyanazok az egyének, kérdések ezrei és mérések százai mind arra mutatnak rá, hogy a boldogság kapuját a színvonalas kapcsolatok kulcsa nyitja meg. Meglepő? Talán kevésbé, ha egy pillanatra felidézzük azt a sokat hangoztatott és vitathatatlan meggyőződést, hogy az ember nem más, mint társas lény. Egyénként képtelenek vagyunk mindent biztosítani magunknak, szükségünk van a másik emberre, akivel kommunikálhatunk, akiben megbízhatunk, akire támaszkodhatunk.
A kapcsolatok segítenek abban, hogy biztonságosabb életet élhessünk, hogy beteljesítsük életünk célját, azt is bizonyítva, hogy nem magánzókként kell végigjárnunk ezt az életnek nevezett vándorutat. A minőségi kapcsolatok érzelmi biztonságot garantálnak számunkra. Tükröt állítanak saját magunkról, segítséget nyújtva az indentitásunk megerősítésében. A kutatás egyik vezetője, Robert Waldinger professzor egy 2015-ös TED-beszélgetésben azt mondta, hogy a magányos emberek általában kevésbé érzik magukat boldognak, és kedvezőtlenebb testi, lelki egészségről számolnak be. A jó kapcsolatok viszont táplálnak, éltetnek, feltöltenek, reményt nyújtanak a reménytelenségben. Ám a professzor azt is hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok vonatkozásában a minőségnek kell érvényesülnie a mennyiséggel szemben. A kapcsolatok erőssége, tartóssága, viszont nem jelenti azt, hogy időnként nem fordulnak elő veszekedések, nézeteltérések. Ám a végén mégis ott a bizonyosság: van kihez fordulni, van kihez visszatérni.
