Mi az a túlhallás, és hogyan lehet rajta segíteni?
Te is láttál már olyan kisgyereket, aki gyakran befogja a fülét, mert jobban zavarják az őt érő hangingerek, mint például a társait? A hallási túlérzékenység egy eltérő idegrendszeri működés, nem betegség. De mit történik ilyenkor pontosan? Ezt igyekeztünk körül járni, illetve azt, hogy szülőként hogyan segíthetünk, ha ilyesmi reakciót tapasztalunk a gyerekünknél.
A „jelenség” hátterében az áll, hogy az idegrendszer nem képes megfelelően szűrni a környezeti ingereket. A kicsi tehát olyan hangokat hall, amelyekre az átlagos ember nem reagál, miközben az ismert hangok is rendkívül erőssé válhatnak számára. Ez a fokozott szenzitivitás gyakran szorongást, ingerlékenységet, sőt akár alvási zavarokat is okozhat. A gyermekek, akik ezzel küzdenek, gyakran maguk sem értik, miért érzékelnek mindent másképp, mint társaik.
A túlhallás különböző okok miatt alakulhat ki gyermekkorban. Előfordulhat, hogy genetikai hajlam áll a háttérben, de lehet szorongásos állapot, a túlzott zajártalom vagy egyéb stresszforrás is felelős érte. Fontos tudni, hogy ez nemcsak a mindennapi életet nehezítheti meg, hanem más problémák, például a magatartásbeli zavarok vagy akár a diszlexia hátterében is meghúzódhat. Ha a gyermek nem tudja megfelelően feldolgozni az ingereket, az komoly viselkedési és tanulási nehézségeket okozhat.
A szülők szerepe kulcsfontosságú. Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerkőc túlérzékeny – például sír, dühöng, vagy elkerüli a hangos helyeket –, fontos, hogy ne bagatellizáljuk el a problémát. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni, aki megfelelő diagnózist tud felállítani. A legjobb, ha minél korábban elkezdjük a gyógymódot, hiszen az idegrendszer fejlődése során a megfelelő kezelés segíthet a gondok enyhítésében. A szakemberek 4 éves kortól javasolják a terápiát.
Ez a folyamat többféle módszert is magában foglalhat, például hangkezelést, légzőgyakorlatokat, vagy a környezet hangjaihoz való fokozatos hozzászoktatást. A kezelési tervet mindig az egyedi szükségletekhez igazítják.
A legfontosabb, hogy figyeljünk a jelekre, és segítsünk gyermekünknek alkalmazkodni ehhez a különleges hallási érzékenységhez. A türelem, a megértés és a szakszerű segítség kulcsfontosságú a kezelésben.
