Mire figyelj oda, ha el akarod kerülni a válást
Szinte teljesen természetes, hogy amikor az ember szerelmes, meg sem fordul a fejében a válás gondolata. Ki is foglalkozna ezzel, amikor minden, de tényleg minden tökéletes. Igen, valóban az, egy darabig. Legalábbis a párkapcsolat első, rózsaszín szakaszában, amikor szinte csak a szépet és a jót látjuk az egész világban, nem csak egymásban.
A párkapcsolat további szakaszaival ebben az érzelmi állapotban és időszakban egyáltalán nem foglalkozunk. Pedig, ha csak egy incifincit is tovább látnánk a rózsaszín ködön és az érzelmeinken, valószínűleg megelőzhető lenne a baj, vagyis az elválás. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy készüljünk fel a legrosszabbra és rettegjünk a bekövetkezésétől. Ez egész egyszerűen csak egy kicsit józanabb és határozottabb előrelátást és tudatosabb tervezést feltételez. Ha odafigyelünk néhány apróságra lehet, hogy sokkal hosszabb távra biztosíthatjuk a boldogságunkat, míg ellenkező esetben.
Amikor elkezdődik a kapcsolat szinte szünet nélkül lebegünk és lubickolunk a boldogságban. Ebben a szakaszban érdemes arra gondolnunk, hogy "muníciókat" gyűjtsünk, a jövőre, mint a szorgos kis mókusok télire, az ínségesebb időkre. Nem lesz mindig ilyen szuper minden. Jó, ha erre lelkileg is felkészülünk, hogy legyen miből átvészelni a nehezebb időszakokat. Indítsunk egy naplót. Ebbe jegyezzük fel a szép emlékeinket. Fogalmazzuk meg és írjuk le miért fontos ez a kapcsolat. Mi az, amiért szeretnénk megőrizni a kapcsolatot és miért érdemes kettőtökért harcolnotok. Mit szeretünk a másikban, ami boldoggá tesz. Bármi probléma merül fel a későbbiekben nagyon jó lesz ezekre visszaemlékezni, hogy erőt merítsünk belőlük.
A kapcsolat második szakasza már nem ennyire intenzív. Itt már olykor bizony kilóg az a bizonyos lóláb. Kiderülnek bosszantó apróságok a párunkról, amit annyira már nem is élvezünk. Oszladozik a rózsaszín köd, csillapodnak az érzelmek és lassan átalakulnak szeretetté. A legtöbb házasság ebben a szakaszban köttetik. Itt dől el legtöbbször, hogy tényleg egymással szeretnék az életüket leélni, és ezt valóban komolyan is gondolják. Itt már érdemes kicsit pontosabban tervezni. Megálmodni és feljegyezni a közös jövőt. Ezek az álmok és közös tervezgetések segítenek majd tartani a fókuszt. Egy kapcsolatban is jó tudni és valahol biztosnak lenni abban, merre is tart.
A kapcsolat legnehezebb szakasza a harmadik. Ez már vízválasztó tud lenni. Itt már azért felhagyunk az illúziókban való ringatózással és a párunk valódi énje megmutatkozik. A közös élet különböző nehézségeivel is szembetaláljuk magunkat, ami egyre több feszültséget, gondot okoz. Kiderülhetnek olyan nézeteltérések is, ahol azzal kell megküzdeni, hogy talán nem is egy irányba tart egy pár. Ilyenkor már elkezdhetünk kételkedni. Önmagunkban, a párunkban és akár már a közös jövőnkben is. Legtöbben itt adják fel. Erre a szakaszra készülünk az első szakaszban. Érdemes végiggondolni, mit szeretünk a másikban, miért kezdtük el, mi volt jó és talán mi romlott el ahhoz képest. Ha nyugodtak maradunk és megtaláljuk a kapcsolatunk igazi, valódi értékeit, akkor talán képesek leszünk kitartani.
Ha ezen a kritikus szakaszon túl vagyunk, elkezdhetjük felépíteni az összetartó, kiegyensúlyozott és tartós kapcsolatot a párunkkal. Már a kapcsolat szilárd alapjaira, és egymásra támaszkodva kihúzhatjuk magunkat, hogy nem adtuk fel, igen, mi tényleg komolyan gondoljuk és komolyan is vesszük egymást. Ez a harmónia a későbbiek során rendkívül erősnek és tartósnak bizonyulhat. Ehhez viszont az szükséges, hogy valóban lássuk a másikban az értékeket és bízzunk önmagunkban.