Mit érdemes tudni a mizofóniáról, azaz a szelektív hangérzékenység szindrómáról?
Bizonyára hallottál már az úgynevezett ASMR-jelenségről, avagy te magad is néztél már hasonló jellegű videókat. Ez egy olyan szenzoros folyamat, melyben bizonyos hangok hallgatása kellemesen megnyugtató hatással van az erre érzékeny hallgatókra. Ismerős? Nos, ez az, amitől a mizofóniás emberek többsége biztosan a falra mászik.
Nem zene füleiknek…
Ők azok ugyanis, akik messziről elkerülik az éttermeket, mert irtóznak az evés hangjaitól, ám az olyan – mások által alig észlelt – „zajok” is zavarják őket, mint a légzés, az ásítás, a szipogás, a nyelés, a torokköszörülés, és a sort még hosszan folytathatnánk. A horkolást pedig valóságos hangostromként élik meg. Általában a szorongás és a menekülés vágya az első reakciójuk. Ám e téren is vannak fokozatok, melyek a düh- és félelemérzéstől az önpusztító gondolatokig terjedhetnek. Sajnos ebből kifolyólag sokan az önkéntes elszigetelődés mellett döntenek, mert gyakran kínosan érzik magukat társaságban. Dr. James Cartreine klinikai pszichológus és kutató a mizofóniát olyan rendellenességként definiálja, mely a szocializációt és a mentális egészséget egyaránt veszélyeztetheti. A kutatások szerint ez a rendellenesség általában 12 éves korban jelentkezhet először, és több embert érint, mint azt elsőre gondolnánk.
A Neuroscience News idegtudományi platform 2023-as adatai szerint a világ lakosságának nagyjából 18 százaléka szenved mizofóniában, azaz érez intoleranciát bizonyos hangok iránt. Tehát a legkevésbé sem összeférhetetlen természetű emberről van szó olyan esetben, ha valakit a szokásosnál érzékenyebben érintenek a hangok.
Hangérzékenység és intelligencia
Néhány szakember szerint összefüggés található az egyének szelektív hangérzékenysége és kognitív képességei között. A zaj intolerancia azonban egyénenként eltérő lehet – van, akit csak az óra ketyegése, másokat a tollal/ceruzával írás hangja feszélyez. A pszichológusok szerint az olyan zseniális elmék is mizofóniában szenvedtek, mint Charles Darwin, Marcel Proust, Franz Kafka és Anton Csehov. Fontosnak tartották tehát megvizsgálni a hang-túlérzékenység és az intelligencia kapcsolatát. Neel Burton pszichiáter egyenesen a zsenialitás egyik erőteljes jeleként tartja számon a zaj utálatot. Kantról megjegyzi, hogy egy alkalommal a kakaskukorékolás hangja miatt menekült el a szállásáról. Ám keringtek történetek Proustról is, aki olyannyira zajérzékeny volt, hogy parafával szigetelte a szobája belsejét. A tapasztalatok szerint azonban a természet hangjai bizonyulhatnak a leginkább elviselhetőbbnek, mi több: akár élvezhetőnek is számukra – például: a madárcsicsergés, a patakcsobogás, a szél és az eső hangjai. Ellentétben a légkondicionálók, a billentyűn pötyögés, vagy a gépjárművek hangjaival.
A mizofóniában érintett személyek megsegítésére már alapítottak néhány intézményt, köztük van a Tom Dozier behaviorista által létrehozott Misophonia Treatment Institute is. A programban terapeuták, hipnoterapeuták, neuropszichológusok, tanácsadók, szociális munkások egyaránt részt vesznek. A mizofónia kezelésére, elviselhetőbbé tételére többek között olyan módszereket javasolnak, mint: a kognitív viselkedésterápia, fehérzaj-készülékek beszerzése, vagy éppen a hipnoterápia.