Mit tanít nekünk a japán Kintsugi módszer?
A Kintsugi az eltört kerámiadarabok porított arannyal vagy más nemesfémekkel történő összeillesztésének japán művészete. A módszer hátterében az az ötlet rejlik, hogy a különféle tárgyi hibákkal és hiányosságokkal való minőségi foglalkozás is tetszetős műalkotást eredményezhet. Mivel a legtöbb törés a maga nemében egyedinek tekinthető, így a javítás aranyvonalai minden esetben speciálisak. Nem meglepő hát, hogy ezt a majd négy évszázados különleges tárgyheg-kiemelő technikát a dizájn egyik részének tekintik. De vajon milyen egyéb üzenetet rejt magában ez a nem mindennapi eljárás?
Dr. Nafees Alam professzor szerint, amennyiben erre a jellegzetes eljárásra az öngyógyítás metaforájaként tekintünk, úgy egy értékes életleckét tanulhatunk meg belőle. Mégpedig azt, hogy a személyes életünkben előforduló lelki, érzelmi „törésekkel” való foglalkozás során valami különlegesre lelhetünk. Valami többre, becsesebbre, sokatmondóra, egy személyre szabott emlékeztetőre, melyre időnként rátekintve eszünkbe juthat, hogy sikerült kilábalnunk egy nehéz helyzetből.
A törött kerámiadarabok újra-összeillesztése mögött rejlő üzenet
Candice Kumai író és séf elmesélte, hogy amikor élete egy kihívásokkal teljes időszakában próbált kiutat találni, eszébe jutott, hogy gyermekkorában édesanyja beszélt neki a japánok Kintsugi stratégiájáról. Eldöntötte, hogy elutazik Japánba egy Kintsugi mesterhez elsajátítani ezt a művészetet. Három évig írta, illusztrálta és szerkesztette a Kintsugi Wellness címmel ellátott könyvét (melynek az alcíme is sokat mondó: Az elme, a test és a szellem táplálásának japán művészete), miközben folyamatosan az járt a fejében, hogy mennyire releváns ennek a tárgykorrigáló eljárásnak az üzenete manapság is, a 21. század mindennapos megpróbáltatásai közepette. Legyen szó egy munkahelyi konfliktusról, a korábban biztosnak tűnő állás elvesztéséről, vagy párkapcsolati nehézségekről a Kintsugi gyakorlása segítséget nyújthat az önelemzésre, a nehézségek újabb megvilágításba helyezésére és átfogalmazására, a körülmények tisztábban látására. Bár közhely, mégis idővel rájövünk arra, hogy megfelelő hozzáállással erősebben, tapasztaltabban, bölcsebben jöhetünk ki a személyes próbatételeinkből. A törött kerámiadarabok arannyal történő újra-összeillesztése közben megtanuljuk elfogadni a hiányosságainkat, tökéletlenségeinket, és valami jobbat kihozni belőle.
Bizonyára felmerül a kérdés, hogy miért kellene az agyagot egy lényegesen drágább nemesanyaggal megtoldozni-foltozni? Mi a filozófiája a kisebb értékűt egy költségesebbel megjavítani? Átvitt értelemben mindez a jellem tökéletesítését jelölő szertartásként jeleníthető meg. Az ily módon helyreállított kerámiatörések aranyló vonalai történetek hordozóivá formálódnak. A sokáig magunkkal hordozott érzelmi és fizikai sebhelyek sorsfordító eseményeink emlékőrzőiként lesznek jelen az életünkben.
