Pakolj szépen össze, gyermekem! – Így vedd rá a rendrakásra a gyereket!
Míg néhány hónapja az édes 1,5 éves gyermekünk szorgalmasan és nagyon lelkesen pakolta össze a szétszórt játékait a földről, szőnyegéről minden este, addig a 2 éves fiunknak esze ágában sincs semmit a helyére tenni. Hiába kérjük, hiába szólunk, a füle botját sem mozdítja.
Persze, mit tesz ilyenkor a kétségbeesett szülő? Legrosszabb esetben igyekszik meggyőzni a gyermeket arról, hogy igenis el kell pakolni. Persze, az észérvek hatástalanok, így a hangsúlyával, hanglejtésével, hangerejével játszik, és próbálja kitalálni, mégis melyik frekvencia az, amelyen megértő fülekre talál a kérése. Aztán, ha megunja az ember lánya/fia, akkor nincs mit tenni, a szülő áll neki összepakolni, ha a másnap reggeli készülődés közepette nem szeretne néhány legon, játékautón, egyéb apróságon táncolni. Majd egész éjjel azon agyal, vajon mit kellene, vagy kellett volna másként csinálni, hogy megmaradjon az apróság lelkesedése az összepakolás iránt?
Ha elakadtál volna
Íme, néhány tipp, amely segíthet!
Nem lehet elég korán kezdeni!
Minél korábban elkezded a rendszeresen összepakolást a gyerekkel, annál előbb megtanulja, hogy ez bizony egy elég fontos mozzanata a napnak, illetve a nap zárásának. Persze, lesznek megtorpanások, ahogy a fentebb írt példa is mutatja, de a lényeg, hogy szülőként legyünk kitartóak ezen a téren (is:-))!
Állítsatok fel apró szabályokat!
Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán annyira, hogy este a játékautókkal szépen be kell parkolni a polcra, vagy a játszószőnyeg egyik sarkába, az építőkockáknak pedig a dobozban a helyük. És persze, a babák sem maradhatnak szanaszét, őket is gondosan kerüljenek a szekrényre.
Legyél jó példa!
Mégis hogy várhatjuk el a gyerekünktől, hogy pakoljon el maga után, a nappaliban, vagy a szobájában, ha mi állandó káoszban élünk. Azért egy alaprendet mi, szülők is tartsunk a hálószobában, íróasztalunkon, hogy a gyerek is motivált legyen segíteni megtartani a „fegyelmet” a közös helyiségekben, illetve a saját szobájában.
Besegíthet ő is!
A ruhák lekerültek a szárítóról, már csak össze kellene őket hajtani és a helyére tenni. Ehelyett ott áll az ágy, ne adj’ Isten a szoba közepén a nagy ruhakupac, mert soha, vagy csak „nagysokára” jutsz el odáig, hogy össze is hajtogasd őket. Kisgyerek mellett ez pláne nagy feladat! De mi lenne, ha bevonnád őt is a munkába! Kezdetben csak segíthetne neked bepakolni a szekrényébe a ruhácskáit (hidd el, nagy élmény lesz neki, ha ő egyedül viheti és teheti be a szekrényébe akár csak a zoknijait). Később az apróbb ruhaneműk, zoknik, trikók összehajtogatásában is segíthet. És ahogy nő, a feladatok egyre „nehezedhetnek”. Később a saját ruháit már automatikusan ő fogja összehajtani, a helyére tenni.
Egyértelmű, és apró feladatok!
A „Rakj rendet a szobádban!” talán elsőre túl soknak, túl nagy feladatnak tűnik. Ehelyett oszd kisebb részekre a gyerkőcre rótt tennivalókat! Például a „Pakold össze az építőkockákat a dobozba!” már sokkal egyértelműbb feladat, nem? Könnyebben meg is birkózik majd vele a gyermek!
Ne hagyd, hogy elárasszanak Titeket a játékok!
Meglehet, sokszor már szegény gyerkőc is elveszik a káoszban! Mert itt egy kis csörgő, ott egy készségfejlesztő torony, emitt meg egy könyv, meg egy kisautó. Hiába cukik az egyes kis játékok, időnként szelektálnod kell, hogy mégis mire van szüksége még a gyereknek. Akárcsak a ruhái között, úgy a játékok között is jó kiválogatni a korának megfelelőt. Amihez már túl nagy, azokat szépen takarítsd el, és mehetnek egy dobozba. Jó lesz a kistesónak, kisebb unokatestvérnek, barát, ismerős gyerkőcének. Vagy el is adhatjátok őket, vagy elajándékozni is lehet, sajnos, sokan vannak, akik rászorulnak. Míg kiskorban a szelektálást jobb egyedül csinálni, addig a nagyobb gyerekek már maguk válogathatják ki, mire van szükségük és mit szeretnének csinálni a már nem használt holmijaikkal.
Forrás: brigitte.de
