Rejtélyes kincsek nyomában
Elsődleges értelmezés szerint kincseknek minősülnek azok a birtok- és vagyontárgyak, amelyek megléte nagyban hozzájárul az egyének gazdagságához, jólétéhez. Emellett beszélhetünk természeti, az emberi kapcsolatok értékét jelölő, vagy éppen szellemi-kulturális értelemben vett kincsekről egyaránt.
Kurt Rieder A III. Birodalom elveszett kincsei írásában, olyan mítosz és valóság határán leledző kincsekről beszél, mint az osztrák Toplitz-tóba rejtett második világháborús kincsek, mely kincsvadászat temérdek búvár életét követelte. Mások fantáziáját és kalandvágyát inkább a Seuso-kincsek pezsdítették fel. Az ehhez fűződő történetet a műkincskereskedelem londoni piacán „fellelt”, ötödik századbeli, 14 darabból álló hiányos ezüst étkészlet indította el (1990-ben). Ezekről a titokzatos kincsekről a szakemberek később kiderítették, hogy a Római Birodalom Pannonia Valeria elnevezésű dunamelléki tartományából származnak. Az ezüstből készített, egyebek mellett: díszes és értékes kancsókból, illatszeres dobozokból és tálakból álló lakomakészlet később Seuso-kincsekként vált világszerte ismertté.
Megint mások figyelmét leginkább a trójai király, Priamosz kincse keltette fel - ezzel a kérdéssel foglalkozott példának okáért Philipp Vandenberg és Irving Stone is. Henry Hamilton viszont leginkább a rablott kincsek nyomába eredt, legalábbis szellemi barangolásaiban és könyve megírása erejéig. A mű lapjain a szerző az ókori egyiptomi sírrablók különféle trükkjeibe, a görögök és perzsák kincsrablásaiba enged betekintést, majd végigvezeti olvasóit a középkori műgyűjtőszenvedéllyel „megáldott” uralkodók történetein, és a kalandoktól csöppet sem mentes, figyelemre méltó műkincsrablásokba is bevezeti őket. A LiveScience felületén nemrégiben a világ legértékesebb kincseiről ejtettek szót, melyek között számos felbecsülhetetlen (történelmi) értékkel bíró tárgy található.
E tárgyak közül temérdekről elmondható, hogy ellopták, rejtélyes módon „eltűntek” vagy egy katasztrófa idején semmisültek meg, míg egyéb kincsekről leginkább régi feljegyzésekből lehet tudomásunk, ám ezidáig nem sikerült előkeríteni azokat. Említést érdemel a Tízparancsolat szövegét őrző aranylemezekkel borított, impozáns Frigyláda is, melyben a szent ereklyeként számon tartott két kőtábla volt elhelyezve. A felbecsülhetetlen értékű kincs később Salamon templomába került, ám a babiloni támadás óta senki sem tud a Frigyláda hollétéről. Évszázadok óta visszatérő kérdés, hogy vajon elpusztították vagy inkább elrejtették ezt a neves kincset.
A híres spanyol konkvisztádor, Hernán Cortés nevétől immár elválaszthatatlanná vált kincsnek, az aztékok aranyának történetét (is) vér, harag, kapzsiság, „kincsbódulat” lengi körül. A világ nyolcadik csodájaként ismert, a 18. században készült Borostyánszoba, a második világháborút követően „elveszett.” A helyiség páratlan művészeti alkotás mibenlétét az aranyozott mozaikok, tükrök, faragványok és mintegy 450 kilogramm borostyánból készült panel képezte. A Borostyánterem újraalkotott másának ma a Katalin-palota ad otthont.
Nem meglepő, hogy a történelem rejtélyekkel övezett kincseinek történetét több alkotás is továbbgondolja. Ennek a fantáziadús műveletnek temérdek érdekes és izgalmas eredményében lelhetjük a kedvünket, amik elkalauzolnak bennünket vakmerő kincskereső expedíciókra - például egy perui kincslelőhely térképét rejtő könyv révén (Diana Morgan - A dzsungel kincse). Kalózok kincse után indulnak, miközben hajójuk elsüllyed és véletlenül felfedeznek egy titkos szigetet, ahol a félelem és izgalom szegődik útitársul melléjük (Hergé - Vörös Racham kincse). Vagy épp egy régi családi legendát követve indulnak el egy elveszett kincs meglelése céljával, korábban ismeretlen helyekre, mint Janet Evanovich főhősnője, Gabriela Rose, a kincsvadász. Nemrégiben az akció-vígjáték Red Notice (magyarul: Különösen veszélyes bűnözők) című filmalkotás is tanújelét adta annak, hogy a kincs körül forgolódás visszatérő téma.
