Szépségideálok a történelemben: amikor a homlok volt a hangsúlyos, nem a szemöldök
A szépség fogalma időről időre változik – amit ma tökéletesnek tartunk, azt pár száz évvel ezelőtt talán furcsának, sőt nevetségesnek gondolták volna. A történelem során a női (és férfi) szépségideálokat nemcsak a divat, hanem a társadalmi helyzet, a vallás, vagy akár a gazdasági körülmények is formálták. Egy biztos: a „szép” sosem volt állandó fogalom.
Most visszatekintünk néhány különös és elgondolkodtató korszakra – amikor a homlok volt szexi, a szemöldököt kiszedték vagy teljesen leborotválták, és az arcpír akár életveszélyes is lehetett.
Középkor – Minél magasabb, annál nemesebb
A 14–15. századi Európában a magas homlok a nemesség jele volt. A nők gyakran kiszedték vagy leborotválták a szemöldöküket és a hajvonalukat, hogy nagyobbnak tűnjön a homlokuk. Ez a koponyaszerű, „tág” homlok a kifinomultságot és a műveltséget jelezte – a szellemi fölényt, nem a szexuális vonzerőt. Amikor régi portrékon látod, hogy a nőknek alig van szemöldöke – tudd, nem a festő felejtette el odapingálni.
Reneszánsz – Puha bőr, telt arc, természetesebb vonalak
A reneszánsz korban – különösen Botticelli és Leonardo idejében – a teltebb testalkat, halvány bőr, és finom, íves szemöldök számított szépnek. A nők gyakran használtak ólomtartalmú púdert, hogy még fehérebbnek tűnjenek – sajnos hosszú távon egészségkárosító hatással. A szépség itt még mindig az ártatlanságot és nemességet tükrözte, nem az erotikát – a „jó családból származású nő” bőre világos volt, kezei ápoltak, hiszen a napsütötte szín és a munkáskéz a paraszti élet jelei voltak.
Barokk és rokokó – Parókák, anyajegyek, porcelánbőr
XV. Lajos udvarában a fehérített arc, mű anyajegyek, óriási parókák és púderfelhők uralták a szépségkultúrát. Itt már belép a játékosság, a flört és az udvari intrika is. A férfiak is használtak púdert, parfümöt, arcpírt – a szépség itt már társadalmi státusz volt, nem csak esztétikum.
19. század – A természetes illúzió
A viktoriánus Angliában a túlzott sminket erkölcstelennek tartották – az arcfestés a színésznők és kurtizánok világához tartozott. A szépségideál a természetesnek tűnő, finom vonásokkal operált: rózsás arc, fényes haj, szerény mosoly. Ez volt az a korszak, amikor a nők „titokban” használták a sminket – cékla- vagy rózsaszirom-lével pirosították ki az arcukat.
20. század: A gyors váltások kora
1920-as évek – rövid haj, erős szemöldök, vékony testalkat (a flapper-lányok)
1950-es évek – Marilyn Monroe és az aranykor: homokóra alkat, telt ajkak, göndör haj
1990-es évek – extra vékony szemöldök, lapos has, szupermodellek korszaka
2010-től – kontúrozás, erőteljes szemöldök visszatérése, Instagram-hatás
Mi ebből a tanulság?
A szépség mindig társadalmi és kulturális tükör is volt. Amit ma trendinek látunk, az holnapra már divatjamúlt lehet. Ezért fontos, hogy ne a „korszakhoz”, hanem önmagunkhoz szabjuk az önképünket. A homlok, szemöldök vagy arcpír csak eszköz – a valódi szépség mindig belülről fakad.
