Tanulj meg hatékonyabban kommunikálni!
A legjobb szándék ellenére is történnek kommunikációs félreértések, félrehallások a mindennapokban. A „szedd össze a gondolataidat, és csupán azt követően szólalj meg” jellegű tanácsok és elhatározások betartása közepette is belegabalyodunk néhány előre nem látott (pár)beszéd alapú nézeteltérésbe.
Kommunikáció orientált világunkban jóformán szüntelenül rá vagyunk kényszerülve a szóbeli és írásbeli információcserére. Szinte alapelvárásként működik, hogy mindenről véleményt kell formálni, a társadalom apró rezdüléseiről pedig tájékozottnak kell lenni. Ha ez nem így van, rögtön szembesülünk a tipikus szemrehányások valamelyikével, melyek tájékozottságbeli hiányosságainkra mutatnak rá (pl. Hogy nem hallottad még? Hol élsz te?) Pedig mondanunk sem kell, hogy a különféle innovatív megoldások révén felpörgött korunkban nem kis kihívás minden alkalommal, minden téma kapcsán ugyanolyan akkurátus felkészültséggel – mondhatni jól kitömött információs puttonnyal – rendelkezni. Az viszont kétségtelen, hogy a hatékony kommunikáció minden élethelyzetben a javunkat szolgálja, hogy előnyünkre válhat.
Legyen szó mindennapi ügyintézéseinkről, munkahelyi helytállásról, személyes kapcsolataink kiépítéséről és ápolásáról, egy közelgő vizsgáról, prezentációról, netán egy állásinterjúról – a kommunikációs képességek mindenhol a siker kulcsaiként vannak jelen.
A kommunikációs készség, a szervezőképességgel és a kreativitással együtt az úgynevezett „soft skill” kategóriához tartoznak. Ami érthető is, hiszen a mindennapi helytállás érdekében kulcsfontosságú szempontnak minősül, hogy ki tudjuk fejezni magunkat, kellőképpen meg tudjuk fogalmazni a gondolatainkat, érzéseinket, igényeinket, hogy szavakba önthessük esetleges nemtetszésünket valami kapcsán. A megfelelően pallérozott beszédképesség egy sor előnyhöz juttathatja az ezzel felfegyverkezett egyéneket, mind magánéleti, mind pedig szakmai téren.
Az előnyök között megemlíthetjük a kapcsolatápolási jellemzőket, amelyeknek egyik fő mozgatórugója éppen a minőségi kommunikációban érhető tetten. A jó problémamegoldó képesség esetében ugyancsak elkerülhetetlen az optimális nyelvi adottságokkal rendelkezés. Temérdek időt, energiát spórolhatunk meg, ha a megfelelő szóhasználathoz higgadtság és kiváló vitakészség is társul. Nem beszélve az ily módon kiiktatott bűntudatról, szorongásról és frusztrációról sem, melyet egy meggondolatlanul és „megrágatlanul” kimondott szavunk eredményezne.
Nehéz megmagyarázni, mi az oka annak, hogy régebben sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a helyes beszédre, és az ezzel szorosan egybefonódó hangképzésre, vagy éppen a vitakultúra tanulására, fejlesztésére. Az élő beszéd valaha volt ízességéről, fegyelmezettségéről és eleganciájáról ma már csak elképzeléseink vannak. Az is általánosan elfogadott megállapítás, hogy a nyelv és a gondolkodás között szoros összefüggés van. Ám vétek lenne a nyelvre és a nyelvvel foglalkozó tudományokra kizárólag tudományként tekinteni. A beszéd művészetté is formálható.
Megfigyelhettük, hogy a beszédbeli kapkodás a legkevésbé sem célravezető. Ha már élő beszédről van szó, akkor érdemes arra törekednünk, hogy élettel töltsük meg szavainkat. Ennek érdekében figyelnünk kell a hangerőre, a hangsúlyra, a hangmagasságra, a beszédtempóra, a beszéd közben beiktatott szünetekre, és a nem-verbális közléseinkre is.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a világos, jól felépített, magabiztos közlendő és beszédmód jelentős szerepet játszik a benyomáskeltésben is. Érdekes kísérlet lehet, ha felvesszük a saját beszédünket, majd objektíven kielemezzük azt. Milyen szavakat használunk? Elég gazdag-e a szókincsünk? Beszéd közben kapkodjuk-e a levegőt? Milyen a beszédtempónk?
Hallgassunk előadóművészeket, olvassunk minél többet, és igyekezzünk megosztani a gondolatainkat, élményeinket másokkal. Mindezekkel hozzájárulhatunk a beszédkészségünk fejlesztéséhez.
