Te lennél a saját barátod?
„Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.” Woody Allen kultikus filmjéből, az Annie Hall-ból származó idézet sokakat töprengésre ösztönöz. Vajon esetünkben felmerül-e kérdésként, hogy csatlakoznánk-e egy olyan kis közösséghez, mely szívesen fogad bennünket újdonsült tagjaként? Mit árul el rólunk, ha az állításunk „igen”? Mit abban az esetben, ha „nem”? Mindkét válasz esetén önismereti, önbecsülési kérdésről esik-e szó? Mennyire vagyunk tisztában saját értékeinkkel és hiányosságainkkal?
Kérdés kérdés hátára zsúfolódik. És az erre adott válaszlehetőségeket is egy sor – főként személyes, mentalitásbeli – tényező határozza meg. Woody Allen, a filmben Alvy Singerként, a fenti kijelentését párkapcsolati vonatkozásban tette, ezzel is szemléltetve, hogy milyennek képzeli a nőkkel való kapcsolatát, hozzájuk való viszonyulását. Hogy ne merüljünk el túlságosan mélyen ebben a témában, talán érdemes megvizsgálni e kérdés részterületét: a csoporthoz, közösséghez, valamilyen klubhoz tartozásét.
Sokan ugyanis igényt tartanak arra, hogy tagjai legyenek egy kisközösségnek melynek erőteljes mozgatórugója lehet az ember társas lény mibenléte, a valahova tartozás elemi kívánalma.
Mindannyiunkban megfogalmazódnak olyan jellegű kérdések, melyeket szívesen megbeszélnénk másokkal, melyek (közös) megválaszolására társakat keresünk, hogy egzisztenciális tépelődéseinkkel ne érezzük magunkat magányosan. Egy – a sajátunkéhoz hasonló gondolkodású, világszemléletű emberekből álló – csoporthoz tartozás esetében nagy eséllyel csökkenthető a bizonytalanság érzése. Csoportról már akkor is beszélhetünk, ha legalább két-három hasonló identitású és motivációjú, közös értékeket képviselő egyén rendszeresen találkozik egy közösen megvitatandó kérdés, egy elvégzendő feladat, hobbitevékenység, vagy egy megvalósítandó (egzisztenciális) cél érdekében.
Miért erőteljes sokakban a valahová tartozás vágya?
Egy 2000-ben végzett kutatás szerint a valahova tartozás, a támogatottság érzése és tapasztalása csökkenti a stresszorokat, vagyis a stressz főbb kiváltó okait. A közös értékek és érdeklődési kör (pl. könyvek, sport, éneklés, filmek, kézművesség, sakk stb.) alapján szerveződő közösségekben pedig kevésbé jut hely a depressziónak.
A tanulmányok arra is rámutattak, hogy az ilyen jellegű társadalmi kapcsolatok nagy befolyást gyakorolnak a közérzetre. Sokak előtt nem ismeretlen a boldogság ragadós mibenléte sem, vagyis az a jelenség, hogy akik boldog emberekkel veszik magukat körül maguk is nagyobb eséllyel válnak boldoggá. A csoportban uralkodó általános atmoszféra tehát több szempontból is mérvadó lehet.
Egy közösségben, egy közös kulturális-társadalmi szerveződésben kimondva vagy kimondatlanul védelmet, biztonságot, támogatást (érzelmi, fizikai, kulturális stb.), vigaszt, törődést, figyelmet és szervezettséget keresünk. Abba pedig a legutóbbi világjárvány során már volt alkalmunk belekóstolni, hogy milyen komoly hatást gyakorolhat az általános egészségi állapotunkra a hosszabb ideig tartó izoláltság, magány. Mindemellett pedig a közösségi lét, a másokhoz tartozás erős érzése és tudata karbantartja a kognitív készségeket, és a memóriára is jó hatással van.
