3 film, amit mindenképp nézz meg, ha sírni szeretnél
Nem tudom ki hogyan van ezzel, de én nem szeretek sírni. Pontosabban nem igazán tudok. A hétköznapi munkám sem nagyon engedi meg az elérzékenyülést, és mivel anyuka vagyok, úgy gondolom, a kicsi lányom se a pityergős és nyekergős anyukájától fogja a legtöbb támaszt és segítséget megkapni. Ilyenkor bizony nyeljük a könnyeinket rendesen. Igyekszünk erősek és méltóságosak maradni, néha már az idegroham és a teljes összeomlás határán is.
Vannak azonban napok, amikor ez már nem megy. Pontosan érezzük, ha még egyetlen csepp is belepottyan az életünk poharába, jön az özönvíz. Azt már viszont senki sem lesz képes megállítani, zúdul minden ki belőlünk, mint a legnagyobb cunami. Hát, talán jobb ezt a vihart megelőzni. Így, amikor már érzem, hogy kezdek teljesen pattanásig feszülni, fogom magam, és bekuckózok. Beszerzek egy tábla csokit (vesszen a diéta erre az estére!), egy üveg jobb minőségű vörösbort és a legfinomabb plüss pizsamámba bújva bevackolom magam a tévé elé, és filmet nézek. Néha a kislányom is csatlakozik. Ilyenkor bátran kiereszthetjük együtt is a gőzt, senki nem fog zavarni, ő pedig megtanulja, mennyire jó érzés egy kicsit hagyni magunkat teljesen szétfolyni. Másnap mindig frissen és kipihenten ébredek. Mintha kicseréltek volna. Érdemes ilyen estéket néha beiktatni. Kell a lazítás, minden téren.
Nézzük, milyen filmeket veszek elő ilyenkor, ami garantáltan kikapcsol és képtelen vagyok sírás nélkül megnézni. A lányom imádja az állatokat. Így gyakran előfordul, hogy a családi mozizás kiválasztottja olyan film, amelynek kutyák a főszereplői.
Úton hazafelé- Egy hihetetlen utazás
Legutóbb ezt a filmet láttuk. Még nagyon friss az élmény. Három állatról szól, két kutyus és egy cica kalandjai a vadonban. Nagyon kedves és tanulságos történet. Nagyokat tudunk nevetni a kelekótya, fiatal és meggondolatlan kutyus vicces viselkedésén, a könnyeinken keresztül, mert sok nehézséget kell leküzdeniük, mire valóban révbe, azaz végre hazaérnek.
Ghost
Egész egyszerűen képtelenség megunni. Moziban láttam, még kb.18 éves koromban. Mai napig emlékszem mennyire sokkolt. Dermedten bámultam a mozivásznat, amikor már kigyúltak a fények. Kellett néhány perc, mire meg tudtam mozdulni. Azóta is könny szökik a szemembe, ahányszor eszembe jut. Néha meg sem kell néznem végig, csak néhány szép részletet belőle (a zenéje mellett), és máris elfogyott egy fél csomag zsebkendő.
Good Will Hunting
Többször kell megnézni. Elsőre nem biztos, hogy leesik a tantusz, hogy mi is rejlik a film mondanivalójában. Különleges sztori, zseniális főszereplőkkel. Több vonalon is sokatmondó. Aki szereti az élet nagy dolgait megfejteni, és kicsit filozolfálni néha, mindenképp vegye elő. Garantáltan elérzékenyül, és elgondolkodik néhány összefüggésen. Mozira fel! Engedjük magunkat néha teljesen ellazulni a képernyő előtt egy igazán jó film társaságában!