A testünk valóban tárolja a stresszt?
Száz évvel ezelőtt, valószínűleg a pszichoanalízis atyjaként ismert Sigmund Freud munkáinak hatására, megszületett az az elképzelés, hogy a stressz elraktározódik a test bizonyos részein. E meglátások szerint midőn az emberek elfojtják, esetleg megtagadják az érzelmeiket, azok később testi tünetekként jelennek meg. Az ebből való kiutat pedig az érzelmek fel- és elismerésében, valamint kezelésében lelték meg. Mit mondanak ma a tudósok a stresszről?
Camelia Hostinar, a Kaliforniai Egyetem pszichológia tanszékének docense szerint ezek a teóriák kissé leegyszerűsítették a stressz mibenlétét. Nem is annyira a harag elraktározásáról (a hátban), a félelem tárolásáról (a gyomorban) beszélhetünk a stressz esetében, hanem egy egész testet érintő dinamikus reakcióról, ami nem csak akkor történik meg, ha az emberek elfojtják az érzelmeiket, hanem abban az esetben is, ha tudatában vannak azoknak.
Az idegtudós Alicia Walf szerint a hipotalamusz, az agy vezérlőközpontja, stresszorral való találkozása során elkezdődik hormonális stresszválasz - a kortizolként ismert stresszhormon bejut a vérellátásba. Mindeközben pedig a hipotalamusz által irányított mellékveséből felszabaduló adrenalin és noradrenalin (mellékvese hormonok) olyan ideiglenes élettani hatást fejtenek ki a szervezetben, mint például a felgyorsult szívverés. Ezek alól a hormonhatások alól az agy sem marad érintetlenül, ugyanis átmenetileg megváltozhatnak a mentális vagy kognitív folyamatok - ilyen a gondolkodás, döntéshozatal, az észlelés, az értelmezés, az információfeldolgozás.
Hostinar ezt a jelenséget leginkább „stressz szimfóniaként” emlegeti, amely kifejezéssel rámutat arra, hogy több stresszrendszer is létezik és mindegyik eltérő módon reagál - éppen úgy, ahogyan a hangszerek másként szólnak, úgy a különféle stresszhatásokra is más és más reakciók érkeznek. Ezek között vannak kisebb intenzitással válaszolók, és egészen egyedi kombinációt eredményező, egyénenként eltérő tüneteket produkáló stresszválaszok. Ez utóbbival magyarázza azt, hogy a stressz hatására néhányak esetében jelentős mértékben megnövekszik az étvágy, míg mások izomfájdalmakra panaszkodnak.
A különféle stressztípusok, ahogy azok időtartama, intenzitása és gyakorisága is, másként nyilvánulnak meg a szervezetben. Ilyen megközelítésben a tudósok beszélnek akut stresszről, vagy akut stresszreakcióról, ami egy súlyos megbetegedés vagy esemény (pl. bántalmazás, baleset) után bekövetkező ideiglenes pszichés megbetegedés. Ugyanakkor létezik epizodikus, vagyis alkalmanként felbukkanó, krónikus (pl. hosszan tartó betegség, válás stb. után bekövetkező), valamint traumás (pl. gyermekkori bántalmazás) stressz is. Továbbá az egyének egészségi állapota, genetikai profilja, életkora, múltbéli tapasztalatai szintén befolyással vannak arra, hogy a szervezetük miként reagál a stresszre.