A végrehajtó funkciók, amelyek megkönnyítik az életünket
A végrehajtó vagy exekutív funkciók olyan mentális eszközök, amelyek nagyban hozzájárulnak életünk gördülékennyé és kiegyensúlyozottá tételéhez, céljaink megvalósításához. A készségeink ezen összességét képező funkciók mindegyikéről elmondható, hogy a megfelelő eszközök bevetésével fejleszthetők.
Sarah Kesty, vezetői feladatokat ellátó coach, a végrehajtó funkciók kimagasló szerepét egy olyan ideális naplezárással szemléltette, amiről elmondhatjuk, hogy minden a tervek szerint alakult. Egy nappal, melyben minden flottul működött, tökéletesen és időben elkészültünk a teendőinkkel, fókuszáltak, éberek és motiváltak voltunk, egy pillanatig sem siklottunk ki a menetrendünkből. Bár ilyen idealizált nap megvalósíthatóságának útjába leginkább maga az élet és a realitás gördít akadályokat, mégis e példán keresztül jobban megérthetjük, hogy miről is van szó - lévén, hogy a „végrehajtó funkciók” kifejezés meghatározása még nem teljesen körvonalazódott.
Mik ezek a készségek?
Leginkább olyan készségekről van szó, mint a szervezés, a tervezés, a pozitív változásokra és előrehaladásra tett törekvések, melyekkel az életünk megkönnyíthető és a céljaink elérhetőbbé válhatnak. Amennyiben hasonlattal kellene élnünk, úgy a végrehajtó funkciókat egyéni „karmesterünkként” vagy „légiforgalmi irányítónkként” prezentálhatnánk, mellyel rávilagíthatunk ezen mentális eszközök összetettségére, és fontosságára. Ebben olyan készségek jutnak főszerephez, mint a szervezés, tervezés, figyelem, önszabályozás, tanulás, memória.
Más, újszerű látómezőbe helyezett egyéni küzdelmek
A prefrontális kéregben fellelhető exekutív funkciók leggyakoribb akadályozói olyan tényezők, mint: a stressz, depresszió, alváshiány, ADHD stb. Idővel mindannyiunk végrehajtó funkciója fejlődik, melyben a legerőteljesebb formáló-csiszolók a mindennapi küzdelmek és mentális megterhelések. Mindezek megértése segíthet egy újfajta szemléletmód kialakításában. Például: ha valaki állandóan és mindenhonnan elkésik, nagy a valószínűsége annak, hogy a probléma hátterében nem megfelelő időgazdálkodás és tervezés áll, nem pedig egy olyan személyt takar, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy mások idejét szándékosan elrabolja.
Ugyanakkor ez az önmagunkról való gondolkodást is befolyásolja, és segédkezet nyújthat az átértékelésben - példaként: ha önmagunkat olyan jelzőkkel illetjük, mint „lusta” vagy „rendetlen”, akkor mindezt átirányítva a végrehajtó funkciók perspektívájára, rájöhetünk, hogy gyakran a legkevésbé sem korrigálhatatlan jellemhibáról van szó, hanem egy olyan helyzetről, melynek megoldásához jó stratégiára, rutinra, rendszerre van szükségünk. Ugyanez elmondható akkor is, ha tanulási nehézségekbe ütközünk. Ilyen helyzetekben nem megyünk sokra, ha az enyhén szólva, „nem okos” kifejezéssel illetjük saját magunkat. Ennél hatékonyabb hozzáállást tükrözhet, ha feltesszük: mindezidáig valószínűleg nem a(z agyunknak) megfelelő tanulási módszerrel és megközelítéssel tanultunk. Ez az attitűd pedig jelentősen átminősítheti a küzdelmeinket.
Az új információk megismerésében, feldolgozásában és megőrzésében is kulcsfontosságú végrehajtó funkciók fejlesztését olyan módszerekkel támogathatjuk, mint a pontos ütemterv, a napi rutin, a teendőlisták, a feladatok sikeres elvégzését követő pozitív megerősítések, a részfeladatokra bontás és a fontossági sorrend felállítás, valamint a rendszeresség.
